Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése

Ha a könyvtár csupán a par excellence iparművészetre vonatkoztatható nyomtatott dokumentumokat gyűjtene, nemcsak számszerűleg zsugorodna össze a számbajöhető könyvek, folyóiratok mennyisége, hanem képtelen lenne szakkönyvtári feladatát ellátni. Az iparművészeti szakkönyvtár — a szokásos könyvtári segédkönyveken (lexikonok, szótárak stb.) kívül — érdeklődési köre a társadalomtudományok kategóriájába sorolt szinte valamennyi stúdiumra kiterjed. Éppen társadalomtudományi vonatkozásai miatt az iparművészet irodalmi fogalmába bele tartozik e művészi ág története, az iparművészettörténet is, helyesebben az egyetemes művészettörténet, mely az előbbitől — főleg a régebbi időkben — szinte elválaszthatatlan. A művészetek története pedig nem tanulmányozható eredményesen, ha nem támaszkodik a történettudományra. A könyvtárnak tehát gondoskodnia kell mindeme igények kielégítéséről. Mindezeken felül, sőt talán elsősorban szükséges, hogy a leghaladóbb filozófiai, ennek részeként a marxista esztétikai irodalom is méltóképpen képviselve legyen, hiszen múzeumunk anyaga elsősorban az esztétikum birodalmában jut helyhez, s ha ehhez a múzeum könyvtára nem nyújt korszerű esztétikai tájékoztatást, akkor az elmélyültebb kutató iránt vállalt szakmai és tudományos kötelességének maradéktalan teljesítéséről nem lehet szó. A társadalomtudományok egyéb stúdiumát (régészet, néprajz, földrajz, nyelvtudomány stb., sőt genealógia, heraldika) is mértékkel bár, de képviseltetni kell, hiszen e tudományágak segédtudományként jelentkezhetnek konkrét művészeti, iparművészeti kérdések megoldásában. „Iparművészet" szavunk maga is utal arra, hogy az ipar fogalma is - bizonyos megszorítással — érdeklődési körünkbe tartozik. Műtárggyá nemesedett használati tárgyaink, eszközeink készítési folyamata, technológiája ipari vonatkozású, nemkülönben a régebbi korok művességének, céheinek ipari oldala is érdekes számunkra. Ipartörténeti kérdésekben még a modern gyáripar kialakulását is nyomon kell követnünk, sőt nem minden haszon nélkül való, ha a jelen ipari kérdéseiben sem maradunk tájékozatlanok. Mindezekben az élő iparművészet mai problémáihoz is kiegészítő adalékokra tehetünk szert. A modern kor egyik igen fontos és egyre inkább figyelemre méltatott kérdése: az ipari formáé. A kézműipart felváltó gyári sorozat-termelés is igényel esztétikumot: világszerte törekednek arra, hogy használati tárgyaink, eszközeink, gépeink, még gyári berendezéseink is, kielégítsék az ember szép iránti igényét, ennélfogva ennek a törekvésnek irodalmi lecsapódása egyre nagyobb mértékben válik a közérdeklődés témájává. Szinte azt lehet mondani, hogy ma a tulajdonképpeni iparművészeti irodalom történeti stúdiummá alakult át, míg a mai élet megteremtette ennek jelenkori és jövőbe mutató változatát, az ipari forma problémáit boncolgató és egyelőre még sok ellentmondást tartalmazó irodalmát. Az iparművészeti szakkönyvtárnak természetesen lépést kell tartania ezzel a fejleménnyel, és bár a múzeumnak az ipari forma kérdésével csak közvetett problémái akadnak, mégis ajánlatos, hogy e művészeti és egyben iparművészeti jellegű tevékenység eredményeit a könyvtár irodalmilag nyomon kövesse. A fenti példákból is kiviláglik, hogy az iparművészeti könyvtárnak a szorosan vett művészeti stúdiumokon kívül sokfelé ágazóan kell értelmeznie feladatát, s hogy a múzeum elhatárolt gyűjtőkörével közvetlenül összefüggő irodalmon felül még számos más szakterület dokumentumait is figyelembe