Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Egyed Edit: Egy Bacchus jelenetes kárpitról
korú utánszövés. Megfigyelésünk szerint csak az első készítmény példányát jelezték, az utánszöveséknél általában mellőzték a jelölést. Kutatásaink folyamán sikerült a bécsi Kunsthistorisches Museum GobelinSammlungjában (Neue Burg) szóban forgó kárpitunknak teljesen azonos mását megtalálni Inv. Nr. LXX1X/4. leltári számon. A bécsi gyűjteményben levő jobb állapotban van a miénknél, a két darab között csupán az a különbség, hogy a bécsi kárpitnál a készítő mester arany és ezüst fémszál beszövést alkalmazott, míg a tulajdonunkban levőnél ezt selyem helyettesíti. így megállapíthatjuk, hogy a bécsi kárpit rajza, mérete, szövése teljesen azonos, eltekintve a fémszál alkalmazásától. Mindezekből arra következtethetünk, hogy kárpitunk a bécsivel teljesen egykorú. Ismeretes, hogy a XVII—XVIII. században szívesen szőttek egy karton után több példányt, ami a kárpit értékéből nem von le, ha a kópia készítése az eredetivel azonos művészi színvonalú. Jelen esetben is hasonló a helyzet, ugyanis a bécsi gyűjteményben levő Bacchus kárpit, mely egy nyolc tagu sorozatnak egyik darabja, szignált. A bécsi sorozatban még egy kárpiton szerepel a Bacchus téma : Bacchus és Ariadne diadalmenete címen (2. kép), míg a többi kárpitok Eurydike, Apollo 4 , Flóra megkoronázása 5 (3. kép), Venus és Adonishoz fűződő jeleneteket ábrázolnak. Minden darabnak teljesen azonos díszítményű a kerete, méreteik azonban egymástól eltérőek. A bécsi sorozat tagjain város- és szövőjegy is található. A városjegy szerint a készítési hely Brüsszel, míg a szövő I. V. D. B. jeggyel jelöli magát. E kezdőbetűk feloldását szinte valamennyi művészeti lexikonban 6 , kárpitművészettel foglalkozó könyvben 7 megtaláljuk. Már ez a tény is bizonyítja, hogy készítője a gobelinszövés mesterségnek jeles képviselője volt. E kezdőbetűk feloldása Ian van der Borght (vagy másutt Borcht) nevét adja, ki egyes kárpitokon latin változatban (A Castro) is használta nevét. Ian van der Borcht régi művészcsaládból származik. Nevével először 1676-ban találkozunk, a céh listáján pedig 1707-ig szerepel. A kárpit szövője tehát az alkotásokban gazdag Borcht dinasztia (1794-ig követhetők nyomon) elindítója. Feltételezhető, hogy a művészi vénát apjától örökölte, mert őt egy generációval megelőzően több Borcht festő, illetve rézmetsző volt. Mesterünk nagy festők, tervezők kartonjai után készített kárpitokat, így Teniers és Jan van Orley tervei alapján is. 8 A megszövött témákban az akkori Ízlésnek megfelelően találunk mitológiai tárgyút, az ó- és az újtestamentumból vett jeleneteket, valamint tájképeket is. A művészi színvonalon kivitelezett szővőmunka mellett az is megállapítható, hogy Borcht, valamint kortársai, Le Clerck és de Vos mindig a legkitűnőbb szövőanyagot használták fel munkájukhoz. 9 Mesterünk életművének 4 Baldass, Ludwig : Die Wiener Gobelinsammlung. 1 —15. Wien, 1920. 277. tábla. (Baldass sorozatában a címke feliratok tévesen szerepelnek, a 277. tábla helyes meghatározása a 278. számon olvasható.) 5 Baldass : i. m. 278. tábla. 6 Thieme — Becker: Allgemeines Lexikon, Band IV. 340. 7 Göbel, Heinrich : Wandteppiche I. Teil, I. Band, 400. 8 Göbel : i. m. 400. 9 Göbel : i. m. 375. 4. kép. Apollónak a ,,Négy évszak" áldozatot mutat be. Bécs. Sacrifice offert par les ,,Quatre saisons" en honeur d'Apollon, Vienne.
