Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Függőleges húrozású empire zongoráink

ZLINSZKYNÉ STERNEGG MÁRIA FÜGGŐLEGES HŰROZÁSÜ EMPIRE ZONGORÁINK E tanulmányban hangszergyűjteményünk két, jellegében összetartozó darabjával foglalkozunk. E publikációnk a sorozatnak szánt hangszerismertetések első fejezetéhez kapcsolódik, amelyben egy XVIII. századi zongora ismertetésével kapcsolatban a zongora keletkezését és fejlődésének első szakaszát vázoltam fel.

1 Most bemutatásra kerülő hangszereink a zongora végleges diadalának bekövetkezte utáni korból valók, amidőn mesterei a legkülönbözőbb felépítésű zongorákkal kísérelték meg a növekvő igények kielégítését. Már a XVIII. század közepe táján jelentkezett a kívánság, hogy a nagy teret elfoglaló, vízszintes húrozású zongora helyett, kisebb teret igénylő, de azonos hangeffektusok kiváltására alkalmas hangszert alkossanak. Amint a vízszintes, asztal alakú zongorák kezdetben külsejükben elődjükre a klavikordra emlékeztettek, úgy az első függőlegesen álló zongorák (helyesebben fortepianók) formailag a csembaló egyik válfajának, aklavicytheriumnak feleltek meg. A XVIII. század közepe táján, Christian Ernst Frieden ci — a kor egyik legnevesebb mestere — az asztal alakú zongorák készítésével egyidejűleg foglalkozott függőlegesek készítésével is. 1745-ben alkotott ilyen művének a „Pyramide" nevet adta. Ennek felfelé szimmetrikusan összeszűkülő oldalú korpusza állványon nyugodott.

2 1795-ben Londonban William W. Stodart ugyancsak még állványon nyugvó függőleges pianofortejét szabadalmaztatta „in the form of a bookcase".

3 A korpusz itt hasáb alakú. 1800-ban két mester egyidejűleg újított az állvány elhagyásával. John Isaac Hawkins (Philadelphia) és Mathias Müller (Wien) a függőlegesen álló korpuszt keskeny oldalával közvetlenül a földre állították. A hangszer magasságát így jelentősen csökkentették.

4 A függőleges zongora nagy számban való gyártásának és elterjedésének időszaka a XIX. század első éveivel kezdődik. Virágkoruk egybeesik az empire stíluskorszakkal. A változatos formák közül legnépszerűbbek a piramis-, Apollo-, hárfa-fortepiano, és az ún. „zsiráf-zongora (Fortepiano en Giraffe). Ezeknek elsődleges készítői Franz Martin Seuffert, Joseph Wachtl és a magyar1 Zlinszkyné Sternegg M. : Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához. Az Iparművészeti Múzeum Evkönyvei VT. (1963) 155 — 168. 2 A brüsszeli Musée Instrumental du Conservatoire Royal de Musique gyűjteménvében. Kat. Nr. 1631. 3-4 Harding, R. : The Pianoforte. Cambridge, 1933. 221. old.