Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A habán kerámia néhány kérdése

mélyekre ártalmas, esetleg leleplező lehetett volna. Míg krónikáikban a morvaországi és felső-magyarországi üldöztetésüknek "úgyszólván minden fontosabb mozzanata megtalálható, a mozgalmukkal rokonszenvező és a Habsburgokkal szembenálló magyar főnemesek neveit azonban elhallgatják. A korábbi kutatók ebből arra következtettek, hogy a habánok mozgalmának — eltekintve a felvidékitől — alig lehetett magyarországi vonatkozása. Szmirin Münzer Tamásról írt könyvében pregnánsan bizonyítja, hogy az anabaptizmusnak Morvában és a Felvidéken ismeretes hutterita mozgalma a Nikolsburgba (Mikulov) menekült Hübmajer Boldizsár révén már a német parasztháborúk idején erősen Habsburg-ellenes színezetű volt. Nyilván e tendenciák a Hübmajer halála utáni időszakban sem tompultak el, sőt inkább erősödtek. A mozgalom közép-európai elterjedésének mindvégig a katolicizmushoz ragaszkodó Habsburgok állták leginkább útját. A habánok letelepedését és vallásuk propagálását szigorú császári rendeletek, illetve törvények akadályozták Ausztriában, Csehországban és Magyarországon egyaránt. Míg Csehországban az ún. Cseh Testvérek mozgalmában találtak támogatóra, addig Magyarországon néhány Habsburgokkal szembenálló földesúr vette védelmébe őket. Meglepő, hogy a Habsburgokhoz való állítólagos hűtlenségük miatt perbe fogott magyar főnemesek birtokain szinte mindenütt találkozunk habánokkal a XVI—XVII. században. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a habán krónikák nem tükrözik azt a hathatós támogatást, melyben pl. a Batthyányak részesítették a birtokaikra letelepült habánokat. Csak Ziegelschmid 1943-ban New Yorkban megjelent anabaptista krónika gyűjteménye említi meg egy helyen, hogy az 1622-ben Morvából kivándorló habánok Nyugat-Magyarország felé indultak.

3 Ténylegesen viszont — mint ezt Iványi Bélának a későbbiekben többször idézett tanulmánya,

4 valamint a Batthyány-család levéltára bizonyítja — a habánok sokkal nagyobb szerepet játszottak Magyarországon, mint ezt az eddigi kutatók állították. Más adatok is bizonyítják, hogy az újkeresztények telephelyei nem szűkíthetők kizárólag Morvaország és a Felvidék, valamint Erdély és Sárospatak környékére, hanem Magyarország egyéb helyein is — többek között Eger

5 és Gyöngyös környékén

6 és Nyugat-Magyarországon — megtalálhatjuk őket huzamos időn keresztül. Dolgozatunk elsősorban a nyugat-magyarországi habánok problémáinak vizsgálatával közelíti meg a habán kerámia néhány, eddig még nem tisztázott kérdését. A szűkre szabott terjedelem miatt mindössze egyetlen kérdés vizsgálatát kíséreljük meg, nevezetesen azt, hogy elfogadható-e az az irodalomban eddig uralkodó felfogás, mely szerint a habán kerámia kialakulására a nagy nyugat-európai fazekas műhelyeken kívül a helyi középkori fazekasságnak nem volt és nem is lehetett döntő befolyása. A habán kerámia előzményei mindmáig tisztázatlanok nálunk és külföldön egyaránt. A csehszlovák kutatók szerint a habánok csak 1594-től foglalkoznak fajansz készítéssel.

7 Ezt igazolja az is, hogy ettől kezdve maradtak 3 Ziegelschmid i. m. 758. 4 Iványi Béla : Az anabaptisták vagy újkeresztyének Nyugat-Magyarországon. Református Egyház 1954. 14. sz. 16 — 20. 5 Egri érsekség lt. Anabaptistarum intuitu Ordinationes regia (1761 —1763) Rakt. sz. 100, iratszám: 603. 6 A gyöngyösi habánokra vonatkozó adatokat az OL. Orczy cs. lt. Raciones Nicolai Desi 1776. No:59. (Gyöngyösi provizor) valamint uo. No:7. tartalmazza. 7 Kitdelková-Königová, Alena : Moravská a slovenská habanská keramika. Leiden 1956. 12.