Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A habán kerámia néhány kérdése

is ismerték és használták, ha nem is olyan intenzíven, mint a Thurzókkal rokonságban levő kiváló magyar bányagazda, Batthyány Boldizsár idejében" Ezek szerint a fazekasság feltételei már a középkorban megvannak. A középkori fazekasság hosszú ideig, egészen a XVII. század végéig, feudális szervezettségű, s ebből arra következtethetünk, hogy több nemzedéken át hagyományozódott ez a gyakorlat. A sajátos elemek magtartása mellett azonban új elemekkel gazdagodik ez a kézművesség, az újkeresztény mesterekkel való érintkezés, kapcsolat következtében. Bár az újkeresztények kézművessége, produktuma — mint a ránkmaradt dísz- és használati edényeik mutatják — alig mutat középkori elemet, vonást, mégsem képzelhető el, hogy korai müvességük mentes lett volna a helyi mesterek hatásától, sőt valószínű, hogy müvességük e korai, kezdeti szakaszában szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban fejlődött a helyi fazekassággal. ' A csehszlovák kutatóknak az az állítása, mely szerint az újkeresztények csak 1594-től foglalkoznak fajanszkészítóssel, látszólag ellentmond a fentieknek. Véleményünk szerint ez az adat helytálló, azonban az újkeresztény kerámia fejlődésének már egy későbbi, kifejlett szakaszát jelölhetjük vele, de nem vonatkoztatható a fejlődés korai szakaszára, amellyel viszont feltétlenül számolnunk kell a habán kerámia vizsgálatánál. Ez a korszak a habán kerámia érlelődési korszaka, melynek figyelmen kívül hagyása sok mindent érthetetlenné tenne a későbbi habán kerámia magyarázatánál. A XVI. század közepén hazánkban letelepedő újkeresztények — kevés kivételtől eltekintve — a hutterita irányzat hívei voltak. Tudjuk, hogy az anabaptizmuson belül nem ez az irányzat volt a legradikálisabb. A mozgalom kezdeti évtizedeiben tiltotta híveit mind az ornamentális, mind a figurális ábrázolástól. Ez utóbbi nyomaival még a XVII. század közepén is találkozhatunk. Példaként idézhetjük az 1648-ból való és Nagylóvárdról származó anabaptista prédikációs könyvet, mely Mózes V. Könyvének 15., 16. és Dániel próféta III. Könyvének 18. bekezdésére való hivatkozással óvja híveit képek készítésétől és tiszteletétől.

47 A nagylévárdi anabaptista gyülekezet hívei között a nagyszámú münzeriánuson kívül találhatunk antitrinitáriusokat is. A XVI. század közepén tilalmuk még szigorúbb volt: nemcsak a figurális ábrázolásokra terjedt ki, hanem még egészen egyszerű ornamentális jellegűekre is. János deák, Nádasdy Tamás embere 1562. március 21-én Lékán kelt levelében az újkeresztény takáccsal kapcsolatban —• aki már előtte is szolgált a Nádasdyaknál — írja, hogy a takács ,,sem sahost nem szw, sem semminemű himös vasznatth", mert az ,,Wnekyk hytök ellen vagon".

48 Eszerint tehát az az állítólagos, 1576-ban Szalonokon szereplő anabaptista gerencsér, akiről a Batthyány levéltár egyik missilis levelében olvashatunk, aligha készíthetett olyan gazdag díszítésű tálakat, korsókat, melyek a közvetlenül 1590 után készült habán edényeket jellemzik. Bizonyára megakadályozta őt ebben a szekta igen szigorú, még a legegyszerűbb díszítést is kizáró ábrázolási tilalma. Az újkeresztény edénykészítők sem léphették túl ebben az időben a helyi fazekasok ábrázolási módját a formai és díszítésbeli megoldásokban. gerencsér járandósága 1

G58/59-ben is ugyanez az összeg marad. A habánok elleni tárnaMás azonban ezzel még korántsem ér véget, jnint ezt a földesúrhoz küldött panaszlevelük is bizonyítja. 47 OSZK Kézirattár. Oct. Germ. 281. pag. 112. 48 OL Nádasdy cs. It. Miss. Literati János.