Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A habán kerámia néhány kérdése

tók igényeitől függően. Egyes helyeken, mint pl. Kecskeméten, földadó fejében szőnyeget kell beszolgáltatni. A mezőgazdasági termékek áruvá válásának folyamata az eddigiekhez nem hasonlítható méreteket ölt. Az idegen kelmék, szőnyegek, ékszerek és ötvöstárgyak olyan gazdagságával találkozhatunk, amilyennel azelőtt sohasem. Ezek után nem csoda, ha a Mátyás korában virágzó fajanszművesség az egymást sűrű egymásutánban követő társadalmi, gazdasági és kulturális megrázkódtatások következtében feledésbe merül. A nemzet életében végbemenő változások hatására a fajanszművesség fejlődésében is lényeges, az eddigiekhez nem hasonlítható fordulat következik be. Mátyás budai majolikaműhelyével szemben — melynek termékei elsősorban fejedelmi és főúri igényeket elégítettek ki — az egyszerű magyar fazekasipart a középkor óta teljesen Nyugat-Európa műiparának ízlése alakítja. Az edényeket a lehető legegyszerűbb formák és díszítések jellemzik: hullámvonal, később körkörös vörös sávok, egyszerű mértani idomok stb. Anyaguk is durvább, mint amilyenekkel Kelet fejlett termékeinél találkozunk. A török kerámia kedvező hatást gyakorolt a nyugati konvenciók között hányódó magyar fazekasság további fejlődésére. Új formák és díszítőelemek terjedtek el, melyek továbbra is élő hatóerőként működtek és egészen sajátos színt adtak az európai művességtől mindjobban elkanyarodó keleties színt nyert magyar fazekasiparnak. A három részre, királyi Magyarországra, Erdélyre és hódoltsági területre szakadt ország fejlődése egyenetlen, belviszonyai zavarosak. Legbonyolultabbak az erdélyi viszonyok. Ezért inkább az ország középső, török által megszállt részét és Nyugat-Magyarország viszonyait hasonlítjuk össze. Már a XV., de különösen a XVI. század elején a feudális társadalomban kezdenek kibontakozni a polgári termelőerők. A XV. század parasztfelkelései, de különösen az 1514. évi Dózsa-féle parasztháború, világosan megmutatták, hogy a parasztság egyik rétege, különösen a gazdag parasztság, már a feudális társadalom megdöntéséért, a polgári termelőerők felszabadításáért fegyverrel is szembeszállt a nemeséggel. Mint tudjuk, a felkelések vérbefúltak, a parasztság állapota tovább rosszabbodott, a fejlődés alapjaiban mégis a polgáriasodás felé tendált. Az ország török által megszállt részén akadozik leginkább a polgári termelőerők fejlődése. Az ozmán feudális rendszer leküzdhetetlen akadályokat gördít a polgáriasodás útjába, Nyugat-Magyarországon, bizonyos fokig Erdélyhez hasonlóan, a háborús konjuktúra és az ennek következtében létrejövő kedvező piaci viszonyok miatt intenzív árutermelés alakul ki. Míg tehát a legjobb esetben pangás észlelhető nyugaton, a királyság területén, a polgári termelőerők és viszonyok fokozatos fejlődését figyelhetjük meg már a XVI. század közepén, de még inkább a század végén. Ez a gazdasági és társadalmi viszonyok alakulásában megmutatkozó kettősség döntően kihat az egyes művességi és művészeti ágak, így a kerámia és a fazekasság fejlődésére is. Más művészeti stílus és ízlés alakul ki nyugaton, mint a hódoltsági vagy ezzel kapcsolatos területeken. Míg itt az egyes művességeket, köztük a fazekasipart is a török kerámia alakítja, formálja, addig Nyugat-Magyarországon a török kerámiától eltérő, de ehhez egyes díszítőelemekben hasonlító kerámiaművesség alakul ki a korán letelepedő újkeresztény edényesek révén. A helyi fazekasság és az újkeresztény mesterek kapcsolata már a XVI. század közepén, az első letelepedés éveiben létrejön, és nyomon követhető a XVII. század közepéig, az újkeresztény mesterek elköltözéséig, mely