Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kászonyi Andrásné: Andrea Bertinalli stukkátor és köre

varodó akantuszlevelei a győri kápolnák hasonló ornamenseinek nagyméretű változatai. A több csigásvégű ágra szakadozó, kígyózó vonalakból képzett kartusok pedig rokonmegoldásúak a sárvári kisterem, továbbá a loretói templom és a Schottenkirche kartusaival. Hasonló analógiákat mutat a kismartoni kastély homlokzatdíszeinek vizsgálata. A füzérekkel összekapcsolt, maszkos-volutás konzolsor

26 azonos megoldású a bécsi domonkos-templom oratóriumának füzéres konzolsorával,

27 azzal a változtatással, hogy utóbbin — a hely szakrális voltára való tekintettel — a torz maszkokat pikkelydísz helyettesíti. A kismartonihoz hasonlóan stukkó maszkokkal díszített homlokzatot találunk a sopronkeresztúri Nádasdy kastélyon, továbbá ugyanott az egykori díszterem különálló épületén. Az utóbbi tagolásában annyira rokon a kismartoni kastéllyal, hogy míg építésénél Carlo Martino Carlone jelenlétét feltételezzük, a stukkókat Bertinallinak tulajdonítjuk.

28 Feltételezésünket megerősíti Carlone már ismert kapcsolata Nádasdy Ferenccel. A sopronkeresztúri kastély homlokzatának stukkófríze a klosterneuburgi orgonakarzat mellvédjével áll igen közeli kapcsolatban. Az akantuszindák közé helyezett, ügyetlen tartású puttók alakja erős hasonlóságot mutat a mellvéd figurális stukkóival. Míg eddig Bertinalli munkáit és a mesternévhez nem köthető stukkódekorációk összefüggéseit vizsgáltuk, a továbbiakban foglalkoznunk kell a nagyszombati jezsuita templom díszítményeivel, elsősorban Giovanni Battista Rosso munkáival. A nagyszombati templom három oldalkápolnája, melyek a Rosso által bemutatott tervek szerint készültek, az első csoportban ismertetett stukkókeretes típushoz tartoznak. A kápolnák keresztboltozatának díszítménye — a klosterneuburgi orgonakarzathoz és az egyik győri kápolnához hasonlóan — átlós szerkezetű, melynek tengelyét két egymást metsző díszítménysáv képezi, kereszteződésüknél az egykori zárókőre emlékeztető akantuszrozettával. A sávokban levő díszítmények mindegyik káponánál eltérőek. A Szt. Ignáckápolna mennyezetén konzolokon álló puttók helyezkednek el, fejükön a szív alakban behajló akantuszlevelekből képzett kandelláber díszítmény egy kisebb változatával, melyet Loretóban, Kaboldon és a tárgyalt bécsi templomoknál is megtalálunk.

29 A Szt. István vértanú-kápolna mennyezetén angyalhermák képezik a díszítmény tengelyét, fejükön csigás konzolokkal, melyek a középen elhelyezett akantuszrozettához kapcsolódnak.

30 Az angyalhermák fraknói analógiájára már utaltunk. A Mater Dolorosa-kápolna mennyezetdíszítménye is azonos szerkezetű. Az egymást keresztező sávok tojássoros keretén belül hermaszerű, pikkelydíszes, csigás konzolban végződő talapzaton puttók állnak, fejükön virágkosárból kinövő szív alakú levéldíszítménnyel.

31 2e Österreichische Kunsttopographie, Bd. XXIV. Abb. 61. 27 Schnerich, Alfred: Wiens Kirchen und Kapellen. Wien, 1921. Abb. 38. 28 Rados : i. m. 32. o. 29 Dubnicky : i. m. Tab. XXVI. 40. kép. 30 L. 21. jegyzet. 31 Dubnickij : i. m. Tab. XXVIII. 45. kép.