Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kászonyi Andrásné: Andrea Bertinalli stukkátor és köre

7. kép. Győr, bencés-templom. Oldalkápolna mennyezete Benediktinerkirche, Győr, Gewölbedekoration einer Seitenkapelle (Foto: Kemény) mában, majd ugyanez az alakzat a lándzsahegy helyén két V-alakban elrendezett levélkével és egy harmadik változat, melynél a tojástag kis ponttá zsugorodott össze, helyét ívek pótolják, köztük egy-egy V-alakú levélkével. Az ismertetett díszítményeken belül különböző variációkban előfordulnak, így Sárváron mind a három változatban. Bertinalli másik sárvári munkája, egy sarokszoba mennyezetdekorációja, az eddig tárgyalt emlékanyagtól eltérő, ún. stukkóköpenyes technikával készült,

24 melynél a szabadkézzel mintázott díszítmény a falra felrakott stukkórétegből bontakozik ki. Az egész felületet behálózó díszítmény S-alakú idomokból képzett, egymással összekapcsolt kartusaival a középen elhelyezett, erősen plasztikus babérfüzérrel kereteit falkép köré csoportosul. A sarkoknál női-hermás kartusokban posztamenseken álló puttók helyezkednek el, a négy évszak megszemélyesítői (9. kép). 24 A XVI. században Olaszországban elterjedt stukkókeretes, erősen architektonikus dekorációk mellett, melynek fő képviselője Pierino del Vaga és a nyomán haladó lombardiai stukkátorok, a XVII. század elején jelenik meg a stukkóköpenyes módszer. Ezzel a technikai megoldással készül a római Palazzo Mattéi lépcsőházának mennyezete. A mariazelli templomban, az 1649 —1650. évben készülő első két oldalkápolna dekorációinál Mathias Camin stukkátor mind a két módszert alkalmazza, hogy ezáltal képességeit bemutassa. Ezen munkája alapján kap szerződést 1651-ben a főhajó és az egész kápolnasor stukkóinak elkészítésére. Wienerroüher : i. m. 73. old.