Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése

JAKABFFY IMRE AZ IPARMŰVÉSZET IRODALMA ÉS NÉHÁNY KÖNYVTÁRI KÉRDÉSE Az iparművészet termékei érzéki észlelést igényelnek, s ami bennük művészi, az csakis látás útján hat. Az iparművészeti tárgyak zöme háromdimenziós, így megismerésük, szemlélésük és a velük kapcsolatos esztétikai élményünk hasonló az építészet vagy talán még inkább a szobrászat alkotásai által keltett hatáshoz. A tárgyak szépsége, plaszticitása, „körüljárhatósága" szinte kizárólag csak a közvetlen szemlélés útján domborodik ki. Az iparművészet termékeinek azonban nemcsak látható tulajdonságai vannak, hanem értelmünkre ható egyéb adatai is. A műtárgy anyaga, kora, környezetének egykori társadalmi viszonyai, „vándorlása", analógiái stb. mindezek a közvetlen szemlélés esetén is csak azok előtt világos, akik értik a tárgyat, nemcsak érzékelik, szemlélik. Tökéletesebb, szinte maradéktalan esztétikai élvezethez legkönnyebben az juthat el, aki a szemlélésen kívül meg is érti a szóban forgó műtárgyat előállítási körülményeitől kezdve történeti sorsáig és mai állapotáig. Természetes, hogy ez nagyon keveseknek adatott meg, bár éppen az a cél, hogy minél többen legyenek részesei azoknak az esztétikai élvezeteknek, amikhez a műtárgyak megértése feletti élmény is járul. Elsősorban a múzeumok, ezek kiállításai hivatottak arra, hogy ezt a szép feladatot ellássák. Az iparművészeti tárgyak szemléltető bemutatása igen sokak számára nyújthat esztétikai élvezeteken felül értelemre ható tudást is. A tárgyak elhelyezése, a nem öncélú rendezési fogások, a szakszerű feliratok, a kinyomtatott vezetők, szóbeli tájékoztatások, kalauzolások mind-mind azt szolgálják, hogy kiegészítsék a látottakat. De nemcsak a tárgyhoz fűződő ismereteket gazdagíthatjuk ezúton, hanem még tudatosabbá, fokozottabbá tehetjük a látogatóban a tárgy-keltette esztétikai élményt is. A műtárgy fenti értelemben vett megismerése múzeumi kiállításon korlátozott: sem a feliratok, sem a szóbeli, bármennyire szakszerű felvilágosítások, ezt nem teljesíthetik kimerítően. A kinyomtatott vezetők — terjedelmüknél fogva is — csak a leglényegesebb mondanivalókat közölhetik. Pedig minden műtárgyban egyúttal jelentékeny felgyülemlett ismerethalmaz is rejtőzik. Ez ismeretek zöme közvetett forrásokból származik, éspedig mindenekfölött leírt dolgokból. Az iparművészetnek, mint minden más emberi tevékenységnek, hatalmas irodalma van. Természetesen az irodalomból kihámozott ismeret-anyag „rárakódik" a közvetlen tapasztalatra, amely gyakran ellenőrzi, olykor korrigálja a könyvi, az irodalmi, vagyis a közvetett adatokat. Az elődöktől átvett szellemi poggyász testesül meg a szakirodalomban, a könyvekben, ezek gyűjteménye pedig a könyvtár.