Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az 1885. évi országos általános kiállítás iparművészeti jelentősége

pavilonban" Szerbia, Bulgária, Románia és Törökország cikkeit az exportimport lehetőségek figyelembevételével, azzal a céllal prezentálja a kiállítás, hogy a kereskedelmi kapcsolatok létrehozását megkönnyítse. Az elért eredmények bemutatása mellett legalább olyan fontos célkitűzése a kiállításnak a serkentés, a versenyszellem kialakítása, ami a zsűri feladata. Minden jelentkező kiállíthat, a zsűri feladata hogy az elismerés formáiról javaslatot tegyen a zsűri-tanácsnak jóváhagyás végett. Legmagasabb elismerés a nagy bronzérem ,,Érdem jeléül" felirattal, egyéb kitüntetések, díszoklevelek, közreműködői érem és oklevél, pénzjutalmak. A zsüritagság tiszteletbeli állás, a zsűritagok csak versenyen kívül, „hors concours" állíthatnak ki. Az országos kiállítás anyagát a rendezés 32 főcsoportba, 3 pótkiállítási osztályba és 14 időleges kiállítási osztályba sorolta. Túlsúlyban van a mezőgazdaság ós állattenyésztés, kisebb mértékben képviselt az ipar, az ipari termékek között foglalnak helyet az egyes művészi iparok. Közöttük mindössze az agyag- és üvegipar, bútoripar és dekoratív lakberendezés, ötvösség, ékszerészet, díszműipar és apróáru, és a sokszorosító ipar képeznek külön csoportot. A többi iparművészeti ág: múlakatosság, bronzművesség, könyvkötészet és ezzel kapcsolatos bőrmunkák, csipkeverés és a szövőipar más, nem művészi iparágakkal egy csoportba vannak sorolva. A kiállítás anyaga pavilonokba van elrendezve, különböző típusú, részben kiállítási célokra készült ideiglenes, részben állandó épületekben kerül elrendezésre, amelyeket az „országos bizottság", hatóságok és társaságok építtettek az egyes anyagcsoportok elhelyezésére és magánosok saját kiállítási céljaikra. A kiállítási épületek felépítésére és későbbi visszaváltására az „országos bizottság" pályázatot tűzött ki. Legfigyelemreméltóbb épület a kiállítás központi helyét elfoglaló, főbejárattal szemben elhelyezkedő nagy iparcsarnok. Kupolás neoreneszánsz épület, négy diadalkapura emlékeztető bejárattal, a kupolát a magyar korona, az egyes bejáratokat a magyar címer díszíti. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra áll, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakok, Hungária babérkoszorút nyújt a műiparnak, a kereskedelmet pajzsával védelmezi. A nagy iparcsarnokban került bemutatásra valamennyi iparművészeti tárgy; 19 fülkében enteriőrszerű elrendezésben foglal helyet a bútor- és lakberendező ipar, amely a bútorokon kívül, kárpitos, szobafestő, tapéta és kárpitkészítő, faszobrász és aranyozó munkákat foglal magában. A fonó- és szövőipari kiállítás gyapjú, len, kender, juta, calicot, selyem, paszomány, köt-szövő, csipke, hímző és kékfestő iparokra terjed ki. A papiros ipar csoportjában található a könyvkötészet, a sokszorosító művészi iparágak között kerül bemutatásra a réz-, acél- és fametszés. A vas- és fémipari csoportban nyert elhelyezést a műlakatosság, rézművesség, kardművesség, lámpagyártás, finomabb fémipari cikkek. Külön csoportot képez az agyag- és üvegipar, az arany- és ezüstműves cikkek, ékszerek, apróáru és díszmű ipar: tajtékfaragás, csont ós borostyán, játékszer, fa, gyöngyház stb. ún. „galantéria" készítmények. A kiállítást a sajtó örömmel üdvözli, olyan nagyszerű nemzeti tettnek tartja, amellyel az ország egyenrangúságot nyert Európa kultúrnemzetei között. A kiállítás általános jellegének megfelelően az iparművészet kevéssé tükröződik a sajtóban, illetve ami az iparművészetről megjelenik, az inkább elfogult bírálat, és nem mindig a művészi szempontból legkiemelkedőbb alkotásokat