Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Batári Ferenc: A bútorgyűjtemény gótikus ládái
szánsz ízlés halvány előfutára. A láda oldalai teljesen simák, elől középen négyszögletes vas zár, melynek sarkaiból átlós irányban egy-egy áttört, vésett díszű, gótikus levél nyúlik ki. A faragás kimélyített részein vörös és kék festés nyomai láthatók. A láda peremelt fedelén három, hátoldalról felkúszó, csuklós vaspánt van, melyek közül a középső elől, a zárszerkezethez csatlakozik. A láda bal oldalán belül rekesz — az ún. ládafia — van beépítve. Múzeumunk e ládája a jellegzetes délnémet típus egy egyszerűbb válfaját képviseli. E csoportba tartozó példányoknál a tulajdonképpeni láda magas, ívelten kimetszett oldalú talapzaton áll. Délen elmarad az északi területeken hangsúlyos sarokdeszka, sarkukat az egymásra merőleges oldalak fecskefarkos kötésével alakítják ki. A délnémet bútorok díszítését alkotó laposfaragás az anyagadta szükségszerűségből alakult ki. A déli területeken alkalmazott különböző fenyőfajtákból kitermelt, szálkás puhafa, csak a lapos faragást tűri. Ennél a díszítőmódnál a minta — a fametszet nyomódúcához hasonlóan — a deszka szintjén marad, a dísz reliefrajzán kívül eső részt vésővel távolítják el, a kimélyített alapot pedig sok esetben poncolják, vagy színes festéssel élénkítik. A faragott dísz legtöbb esetben szalag, leveles inda, mindkettő oly motívum, amely lapos faragással is jól érvényesül. Gyűjteményünk e darabjának csupán a lábazata díszes, a tulajdonképpeni ládatest sima oldalait egyedül a dekoratív hatású zárszerkezet tagolja. A lábazat rácsdísze északi jellegű motívum, azonban itt teljesen a laposfaragáshoz idomult, és semleges geometrikus ornamentikává lett. Az indadísz az alpesi országokra jellemző kialakítással készült, annak kissé elnagyolt, későbbi változatát képviseli. Az irodalomban ismertetett példányok gazdagabbak; a ládák oldalai keretszerkezettel készültek, a keretrészek, de sokszor a betétlapok is faragott díszűek. A Szépművészeti Múzeum „Mária halála" e. ifj. Hans és Ivo Striger által 1480 körül a délnémetországi mickhau seni templom számára festett oltárképe ládánkhoz hasonló, díszes talapzaton álló, sima oldalú, egyedül leveles vas-zárral díszített ládát ábrázol (7. kép). E típus további ábrázolásait láthatjuk a szintén a Szépművészeti Múzeumban őrzött, felső-magyarországi Jánosrétről származó szárnyasoltár Szent Miklós kifosztását ábrázoló tábláján. Mind a két analógia csupán a kultúrkörre utal, esetleg a datáláshoz nyújt bizonyos támpontot, azonban ládánk közelebbi meghatározásához faragott dísze segít. E láda faragásához hasonló motívumok tiroli bútorokon fordulnak elő. Ennek a területnek is legkedveltebb díszítőeleme a laposan faragott leveles inda, melyek között gyakran találunk népies ízű virágmotívumokat. Múzeumunk ládájának indadíszítésével megközelítően azonos faragás díszíti egy XV. századi tiroli mennyezetes ágy oldalrészeit Hans Wilczek gyűjteményében. 9 Az összehasonlítások segítségével —• formája és díszítése alapján — ládánk készítési helyéül Tirolt, készítési idejének pedig a XV. század végét jelölhetjük meg. A gótikus bútorok, mint az európai egyetemes kultúra egy korai, kevés emlékanyaggal képviselt periódusának kései hírmondói, gyűjteményeink féltve őrzött kincsei közé tartoznak. A bútorok, bár idegen földön készültek, különös értéket képviselnek nálunk, ahol a török hódoltság alatt gótikus emlékeink nagy része elpusztult. Különös gonddal kell tanulmányoznunk a tiroli ládát, mert a magyar gótikus bútorművesség egy ága a délnémet, a tiroli kultúrkör hatása alatt alakult ki. 9 Falke, J. : Mittelalterliches Holzmobiliar. Wien, 1894. Tafel XIX.
