Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Batári Ferenc: A bútorgyűjtemény gótikus ládái
2. kép. Láda, Wilczek-gyűjtemény, Kreuzenstein vára Truhe, Sammlung Wilczek, Burg Kreuzenstein szegek fejeinek fény-árnyék játéka dekoratív hatást kelt. A minden részletében szigorú célszerűséget szem előtt tartó építmény az önmagáért való dísz iránti egyetlen engedménye a veretnek és a kuleslyukpajzsnak, a kor stílusára, a gótikára utaló liliomos dísze. Az Iparművészeti Múzeum ládájához hasonló felépítésű, gazdag liliomos verettél ellátott vesztfáliai ládát találunk a berlini, a frankfurti, a kölni múzeumokban. .Múzeumunk ládájával azonos felépítésű, de egyszerűbb liliomos verettél vasalt láda gazdagítja Hans Wilczek Kreuzenstein várában őrzött gyűjteményét 2 (2. kép). Az analóg darabok kisebb részletekben is megegyeznek az Iparművészeti Múzeum ládájával, melyek nyomán ezt is vesztfáliai eredetűnek kell tekintenünk. A vesztfáliai ládák szerkezete rendkívül konzervatív, a datálásnál csak a díszítésből indulhatunk ki. A korábbi ládák vasalása teljesen dísztelen, kialakításuknál csupán a funkciót vették számításba, később a veretelés gazdagabb, és a korpuszon elszórtan faragott dísz is megjelenik. Ládánk durván megmunkált tölgyfa pallói, a veretelés egyszerű liliomos díszei a készítési időpont kitűzésénél a XIV. század végére utalnak. Múzeumunk két németalföldi ládája külsőleg sokat átvett a román kori felépítésből, azonban oldalainak .keretes szerkezete és a sarkok hornyolt kötése, a vesztfáliai ládához képest, sokkal fejlettebb megoldású. A gótikus, de egyúttal az egész középkori asztalosművesség legnagyobb vívmánya a keretszerkezet. Korábban nagy mennyiségű, tetemes vastagságú deszkaanyagot használtak fel és a szilárdságot vasvereteléssel érték el. Az ilyen bútor, ha később egyben is maradt, az időjárás viszontagságai következtében kettéhasadt, vagy megrepedezett. A keretes szerkezetnél — a gótikus '•Walcher, A. : Burg Kreuzenstein an der Donau. Wien, 1914. 113.
