Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Függőleges húrozású empire zongoráink
Joseph Wachtl 10 zongoránk készítője először Franz Martin Seuferttel és a magyarországi származású Bleyerrel közös cégben dolgozott, és ebben a korban hangszergyártási központ jellegével bíró Bécs legkiválóbb mesterei közé tartozott. A mesterségbeli bravúrnak számító álló zongorák egyik fajtáját a ,, zsiráf "-zongorát 1804-ben közösen alakították ki 1802 körül alapított műhelyükben. 1807-ben már 36 segéddel dolgoztak, így az általuk készített új típusok széles körben elterjedtek. Később a három társ között nézeteltérések támadtak, Seuffert különvált a cégtől, s saját találmányaként kezdte az általa csak tökéletesített zongorákat jelezni. Ezzel szemben a két társ, Wachtl és Bleyer is, mint kettőjük találmányát szignálta a függőleges zongorákat, így a fentebb bemutatott példányt is. Idővel Wachtl és Bleyer is különváltak. Minthogy Joseph Wachtl működéséről újsághirdetései alapján pontos adataink vannak, a zongoránkban található címkén megadott lakóhelyéről készítésének időszaka megállapítható: Joseph Wachtl 1816-tól 1818-ig lakott „auf der Laimgrube an der Wien No. 30. " u Valószínűleg ekkor már különváltan dolgozott társától, Bleyertől, a kis címke ugyanis csak az ő nevét tünteti fel. Az Iparművészeti Múzeum „zsiráf"-zongorájának korpusza mahagónifával borított 12 (6. jép). Konzolasztalszerű alsó részét két egyiptomi női hermás pillér tartja. A pedálszerkezetet vörös selyem betétekkel határolt csürlőidom takarja el, ennek feketére pácolt jávorfa lapját aranybronz, szőlőkoszorús antikizáló női fej díszíti. Felnyitható fedelének belső oldalán a készítő neve, „Conrad Heubeck in Erlangen" olvasható (7. kép). A hangszekrény kiemelhető, aranybronz rozettákkal felékesített keretében vörös selyembetét látható, 13 volutáját nagyobb rozetta díszíti. Akusztikai berendezése csaknem teljesen megegyezik a fentebb leírt Apollo-zongorával. Különbségek: a basszus 25 hangjának kettős húrozása van, a többi hangot hármas húrok szólaltatják meg; a húrok alsó végpontjainak rögzítésére a kettős húrokhoz hangoló szögek, a hármas húrokhoz lépcsősen elhelyezett szegecsek szolgálnak. A zsiráf-zongora hangterjedelme 6 oktáv -f- nagy szekund: F t —g 4 . Az egész hangok billentyűi csonttal borítottak, a felhangok billentyűi feketére pácolt jávorfából készültek. A kalapácsfejek méreteiben nagy különbség mutatkozik. Az elsőt (FjJ hat vékony bőr réteg meg egy külső puha szarvasbőr réteg borítja, szélessége 24 mm. A felső szólam utolsó öt hangját megszólaltató kalapácsfej szélessége csupán 9 mm. Ezeknél a kicsiny famagot egyetlen vékony bőr és egy puha szarvasbőr réteg borítja. Felső tompító berendezéssel ellátott, függesztett bécsi mechanikájának működése az Apollo-fortepiano mechanizmusával megegyezik (8. kép). Három fapedálja balról jobbra: forte (működésének leírása mint fent), piano (a ,,D" jelű, filc-csíkkal ellátott fenyőfaléc működtetésének leírása mint 10 Kinsky, G. : Musikhistorisches Museum von W. Heyer in Coin. Cöln, 1910. I. köt. 279 — 280. old.; Hirt, F. J. : Meisterwerke des Klavierbaus. Ölten, 1955. 463. old. 11 Az adat közrebocsátásáért a bécsi hangszergyűjtemény igazgatójának dr. Vidor Luithlennek ez úton is köszönetet mondok. 12 Leltári, száma: 51.221.1. Magassága 236 cm, szélessége 121 cm, mélysége 55 cm. 13 Új, az eredetivel megegyező színű selyembetétek.
