Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Batári Ferenc: A bútorgyűjtemény gótikus ládái

BATÁRI FERENC A BÚTORGYŰJTEMÉNY GÓTIKUS LÁDÁI Az Iparművészeti Múzeum közel száz darabot őrző ládagyűjteményének legjelentősebb része reneszánszkori olasz és magyar ládákból áll. Az itt ismertetett négy gótikus láda, a gyűjtemény legkorábbi anyaga, a láda fejlődéstörténetében egy fontos, kibontakozó korszak emléke. Â gyűjtemény későbbi darabjai barokk kelengyeládák és XVIII—XIX. századi céhládák sorából tevődik össze. Múzeumainkban őrzött cmlékanyag alapján világosan rekonstruálhatjuk a láda évezredes fejlődésmenetét. A legkezdetlegesebb európai ládatípusnak az ősi, primitív bútorművességre utaló a kora középkorból fennmaradt néhány, de a természeti népeknél ma is használt vályú ládát tekinthetjük. A vályúláda egy kivájt, vagy kiégetett belsejű fatörzs, melyet egyszerű vasalt fedéllel láttak el. Kevesebb anyag és energia, de már bizonyos fokú munkamegosztás és fejlettebb szerszám szükséges a nyers deszkadarabokból összeállított ácsolt láda készítéséhez. A korábbi ácsolt ládák sarkait vaspántok tartják, a későbbieknél a deszkák hornyolt ácsszerkezettel vannak egymáshoz kötve. A sarkok fecskefark-kötéses illesztése, amely Európában a XIV. századtól ismert, a vasalást feleslegessé tette. A XV. század elejétől általánosan alkalmazott keretes asztalos szerkezet használatával kialakult az a keretes szerkezetű ládatípus, amely lényegében már később sem fejlődött tovább. Mindezek a technikák az ókorban is ismertek voltak, azonban az a körülmény, hogy az európai keretes ládatípus a középkori vályúládából fokozatosan fejlődött ki, arra mutat, hogy az ókor vívmányai idővel teljesen feledésbe merültek. A négy gótikus láda közül a vasveretes vesztfáliai ácsolt láda a legprimitívebb. Konstrukciója a gótika előtti román korra jellemző ácsolt szerkezettel készült, a csúcsíves stílus csak a díszítésben mutatható ki (1. kép). A román kori láda szerkezetének hordozója a négy széles, függőlegesen állított sarokdeszka, az oldalakat pedig a sarokdeszkához merőlegesen csatlakozó vízszintes pallók képezik. A koragótikában tovább öröklődik a román kori ácsszerkezet, és az új stílus csak másodlagosan — az építészet és a kőplasztika hatására —- csupán a díszítésben jelentkezik. E korai, lényegében átmeneti periódus leggazdagabb emlékei franciaországi és németalföldi eredetűek. Francia ládákon gyakori a csúcsíves árkádos tagolás, melynek íveit alakok vagy gótikus rácsdísz töltik ki. Németalföldön készültek az ún. Szent György ládák, melyek előlapját tájképbe helyezett alakos jelenetek díszítik.