Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról
szintén zacskót szorongat. Az alakok szabályos körben helyezkednek el. A háttérben baloldalt ácsolt fészer van. A rajzot vörösbarna, fekete, sötétlila kontúrvonalak alkotják. A festett zománckép sok finomsággal, részben translucid, részben opak színekkel készült. Teljesen áttetsző az okkersárga, amelyet a művész az architektonikus háttérben alkalmazott. Ugyanezt a színt találjuk meg a Háromkirályok körül a térdeplő szakállas férfi köpenyén, valamint a zsámolyon és a padozaton. Az okkersárga zománc mögött helyenként felvillan a rézalap felpolírozott vörösessárga fénye. Áttetsző okkersárga zománccal van kiképezve az alakok haja; a zacskó, melyet a fiatal király a kezében tart, szintén áttetsző zománccal van ábrázolva, színe az okkersárga zöldbe hajló árnyalata. Áttetsző zöld a táska, mely az előtérben térdeplő király oldalán függ, valamint a harmadik király vállgallérja is. Ugyanez a szín feltűnik a jobb felső sarok hátterében és a bal alsó sarokban. Mária köntösének ós az égnek szép meleg ultramarin színe félig áttetsző, úgyszintén a térdeplő király ruhájának violaszínű zománca is az. József ruhája hideg tónusú, opak, smaragdzöld. Ugyanez a szín tűnik fel a térdeplő király kezében levő nyitott ékszerládán. Az arcok, a kezek és a Mária térdén ülő meztelen gyermek teste opak violásfehér színű. Ha az Iparművészeti Múzeum festőzománc csóktábláját a limoges-i zománcművészet emlékanyagába próbáljuk elhelyezni, vizsgálódásaink a Zürcher Kunsthaus gyűjteménye felé vezetnek. Otto v. Falke 1928-ban publikálta a gyűjteményt 9 , közzé tett egy zománcművet, melynek stílusjegyei táblánkéval azonosak. A zürichi gyűjtemény táblája felül körívesen lezárt; aranyozott fémkeretbe foglalt. „Háromkirályok imádását" ábrázolja, többszínű, részben áttetsző zománccal, fekete kontúrokkal festve. Fészer előtt ül Mária, ölében a gyermek, mögötte balra a tető alatt József. Az idősebb király az előtérben térdepel, a háttérben áll a másik kettő: egy fiatal és egy idősebb. Ugyanaz az ábrázolás, mint az Iparművészeti Múzeum csóktábláján. Rokon kompozíció, hasonlóan elrendezett alakok, a karaktervonások közösek. A két tábla ezenkívül még több azonosságot is mutat a részletező stíluselemzés során. Feltűnő a két kompozíció azonossága, a jelenet elrendezése. Jellegzetes a táblákon megmutatkozó zárt körkompozíció. Az alakok azonos rendben sorakoznak, egymás mellett elhelyezve szoros kört zárnak be. Mindkét táblán Mária ugyanabban a helyzetben van: a kép balsarkában ül, ölében tartja a gyermeket. A gyermek ruhátlan, kezével előre nyúl a nyitott ékszerláda felé, amit az előtérben térdeplő király feléje tár. Mindkét táblán a két háttérben álló király mozdulata azonos. Egyikük szakállas fejét bal válla felé lehajtja, míg a mellette álló fiatalabbik félprofilban tekint rá, részben annak bal válla mögé állva. A háttérben jobb oldalt ácsolt fészer van és ez feltalálható mind a budapesti, mind a zürichi táblán. Különbség a két tábla kompozíciója között csupán annyi, hogy József a zürichi táblán nem Mária bal oldalán, hanem szorosan a háta mögött áll. Az azonos kompozíció, az alakok egyforma elrendezése, a két tábla keletkezése között fennálló összefüggéseket erősíti meg. A két mű azonos kvalitásai is erre utalnak. Az arcok finoman festettek, az alakok rajza jó anatómiai felkészültségű mesterre vall. A kisded anatómiai megoldása is egyforma értékű: puhán, húsosán mintázott. A ruharedők könynyed, széles vonalakkal vannak vázolva. 9 Falke, 0. : i. m. 19. T. M 57.
