Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról

SOMOGYI ÁRPÁD LIMOGES-I ZOMÁNCAINKRÓL A középkori francia ötvös- és fémművészet jellegzetes művei a limoges-i zománcok, melyeket termékeny műhelyek nagy számban állítottak elő és kereskedelmi utakon eljuttatták egész Európába. A régészeti leletek mutatják az utat, melyen keresztül Észak- és Közép-Európába, a Kárpát-medencébe kerültek Limoges-ból a XII—XIV. században a vésett aljú zománckeresztek, ereklyetartók, egyéb egyházi felszerelések. Magyarországi lelőhelyes limoges-i zománcművek bizonyítják, hogy hazánkkal is közvetlen kapcsolat állott fenn a középkorban. A francia műhelyek alkotásai a Duna mentén, Kassa, Szarvas és Arad vonalában szétszóródva kerültek elő. Természetesen a történeti időkben hazánkba jutott feszületek és korpuszok mellett a műgyűjtés révén az újabb időkben is kerültek ide egyes művek. Világviszonylatban is jelentékeny alkotásokkal gazdagodott például az Iparművészeti Múzeum. Magyarországi limoges-i zománcok feldolgozására irányuló kezdeményezés a limoges-i keresztek és korpuszok jegyzékbe vétele. Nehezen áthidalhatónak látszik a történeti időkben hozzánk került, a hazánkban limoges-i mintára készült és a műkereskedelem révén legújabb időkben ide jutott zománcművek különválasztása a fellelhető emkékanyágban. Az Iparművészeti Múzeum emlékeit a műkereskedelem által Magyarországra került alkotások közé sorolhatjuk be. Múzeumunk egyik legjelentékenyebb és legrégibb limoges-i zománcműve egy vörösréz tábla, melyet vésett aljú zománc borít (1. kép). Egykori ereklyetartó ládika oldallemeze volt. A tábla három mezőre van osztva. A középső mezőben a keresztfa a Krisztus-testtel, attól jobbra és balra Mária, illetve János álló alakja található. A két oldalsó mezőnyt két-két árkád tagolja; ívük oszlopokon nyugszik. Minden árkádos fülkében egy apostol áll. A technika, melynek segítségével a művész művét alkotta, a XII—XIII. században virágzott. A középkori francia zománckészítő mesterek három jellegzetes technikát alkalmaztak. Esetenként a hátteret vésővel, megfelelő rajz szerint, kimélyítették, a vajatokat zománccal töltötték ki. A zománcos háttérből kiemelkedtek a fémre gravírozott alakok. A művész a szabadon hagyott fémfelületeket bearanyozta. Más esetben éppen a fordítottját alkalmazták: a fómhátteret aranyozták, a vésett mezőnyű háttérből csillogtak elő az alakok translucid, szép színű beágyazott zománcai. Egyik változata ennek az, amikor a beágyazott zománccal ábrázolt alakok fejét külön mintázva ki-