Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Simon Tróger két elefántcsont szoborcsoportja

A bemutatott kompozíciókon a női figurák szép vonalú lábainak megmintázása azonos. A Krónosz lábánál elhelyezett, fejéhez mutató, kissé felhúzott lábú gyermekfigura, Simon Tróger egyik többször szerepeltetett modellje. A drapéria alól kiszálló, behajlított lábtartású kövér kis puttók, megegyeznek az innsbrucki szobor háttal felénk forduló, drapériát tartó kis angyalkáival. Az ismertetett analógiák alapján tehát ezt a szoborcsoportunkat is Simon Tróger alkotásának tekintjük. A budapesti Herkules és Omphale, valamint a Krónosz és az Örökkévalóság szoborcsoportok párdarabok, tehát egyidőben készültek. Az előzőkben bemutattuk a Simon Tróger munkásságában fellelhető fejlődésvonalat. Ennek felismerése segít ahhoz, hogy kérdéses szobraink készítési idejét közelebbről meghatározhassuk. Mint már említettük, Tróger 1731-ben faragta az első „Izsák feláldozása" című kompozíciót, 1745-ben pedig a drezdai „Proserpina elrablása" című művét. Ezekkel datálva művészete fejlődését, világosnak tűnik, hogy az egyszerűbb kivitelezésű, rusztikusán megformált szoborcsoportunkat működésének első periódusában készítette, feltehetőleg az 1735—1740 körüli években. Ezzel szemben az innsbrucki szoborpár Tróger érettebb festői korszakából, az 1745 utáni évekből való. Azonban ezek is korábbiak mint a londoni és torinói pompás kivitelű kompozíciók. Szoborcsoportjaink ismertetésével Tróger oeuvre-jének kibővítéséhez kívántunk hozzájárulni. Egyúttal a budapesti Iparművészeti Múzeum is felzárkózik azokhoz a gyűjteményekhez, amelyek a nemzetközileg is jelentős elefántcsont-faragó művész szobraival dicsekedhetnek.