Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Koós Judit: A „Nagy Károlyi Királyi Nemzeti Fő Oskola Rajzoló Intézetének" ismeretlen dokumentumai
szó a névaláírás mellett csak No. 1. és No. 2. hátlapján látható. A kézírással beírt név, foglalkozás és a névszignó azonban minden lap hátlapján alul megismétlődik. Az ellenszignó fontos volt, nehogy az inas-, legény- vagy mesterrajz készítése visszaélésekre adjon alkalmat, ami elő is fordult. 46 A rajzok előlapi feliratainak kézírása megegyezik a már ismertetett belső címlap kézzel bejegyzett címével. írójuk, ugyancsak a belső címlap előlapjának jobb oldalán található szignó szerint: „Nerpsz József rajzolást tanít." A hazai régi rajziskolák munkáinak a művészettörténeti kutatás különböző jelentőséget tulajdonít. Képzőművészeti művelődés szempontjából általában helyi vontkozásokban említették meg. Egyes részletkutatások — többek között a jegyzetben felsoroltak — felismerték jelentőségüket anélkül, hogy megkíséreltek volna párhuzamot vonni a hasonló külföldi törekvésekkel, s nemcsak az iskolák létét rögzíteni, hanem minőségüket és koncepciójukat is vizsgálni. Ha már most ezen az úton haladunk tovább, a kínálkozó számos lehetőség közül elsősorban Folnesics 47 máig is hézagpótló munkájára kell utalnunk. Szövegrészét nagyrészben a XIX. század első felében Bécsben fennállott kézműipari rajziskola legény- és mesterrajzaival illusztrálta. Az 1810—1835 közötti időből származó 17 rajz némelyike analóg törekvéseket mutat sorozatunk néhány darabjával. Ezekre az egyes lapok konkrét vizsgálatánál részletesebben ki fogunk térni. A fenti művet —• példaképpen — említjük meg, anélkül, hogy tárgyalásunk körébe vonnánk olyan, a nemzetközi irodalomból jól ismert dokumentumokat, mint pl. a XVIII. századi angol bútorkészítő mesterek 48 tervrajzgyűjteményeit, vagy akár ugyanezen időszak franciáit. Míg a bútortervező-készítő mesterek oeuvre-jei életük munkáját, s ezen túl, legtöbbször koruk stílusát foglalják egybe, melyben irányító-vezető szerepük volt —• pl. Percier és Fontain, 49 — egy-egy mesterrajz, legény-, vagy inasrajz, a kézműves rajzi, technikai felkészültségére, ízlésére, tájékozottságára vet fényt — egy rajzsorozat pedig, szinte felbecsülhetetlen dokumentum értékén túl, szélesebb összefüggések meglátását is lehetővé teszi. A következőkben az eredeti kurrens számozások sorrendjében vesszük vizsgálat alá a rajzokat. No. 1. A 201x203 mm-es tükröt, szövött anyagra tervezett, fekete tusfestéssel és negatív mintázással megoldott, folyamatos, egymásbakapcsolódó geometrizáló ornamentika tölti meg. Bejegyzés előlapon: „Borbé Samu takács inas rajzolta Nagy Károly ban 1843 ik Oskolai évnek 2 ik felében. Hátlap szignója: Borbé Samu takács inas rajzolt 2 lk félévben. Alatta: Lévay Sigmond Director. A következőkben a hátlap feliratait, a bevezetőkben foglaltak szerint, nem ismételjük meg. No. 2. Hasonlóan a No. l-hez, szövött textilminta, más ornamentikával. Mérete: 252x218 mm. Bejegyzése: ,,Jott István takács inas rajzolta Nagy Károlyban 1843 ik Oskolai évnek l sô felében." No. 3. (2. kép). 304x218 mm-es álló hossznégyszögű, kb. 2—2% mm négyzetekre felosztott tükrében rózsából, margarétából és más virágokból kötött csokor, hímzésre, szövésre alkalmas terve. A pontozott technikával készített tollrajz alatt felismerhetők előzetes ceruzavázlat körvonalai. Bejegyzés: Oláh József takács inas rajzolta Nagv Károlyban, 1843 ik Oskolai évnek 2 ik felében.
