Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az iparművészet kérdése Magyarországon a XIX. század végén

nemzeti képességnek a lehetősége nyitott kérdés marad. A fő tendenciák mellett szóhoz jutnak a kor egyéb áramlatai: az esztétikában Ruskin, az iparművészetben Morris által képviselt romantika hallatja hangját a gép-ellenes, kézműipart túlértékelő nézetekben. Ezeknél sokkal nagyobb jelentőségű Magyarországon a nemzeti művészet igénye, mely egyrészt a történeti stílusok rekonstruált művészetét hozza létre — kiemelkedő hivatkozott példái a király-sátor, a királyi palota berendezése —, másrészt a Riegl által esztétikai fokon képviselt idealizmust továbbfolytatva a nemzeti géniusz, faji díszítő ösztön jelentőségét és lehetőségót becsüli túl. Ennek ellenére ez az a pont, a nemzeti művészet kérdése, ahol a magyar képzőművészet és a magyar iparművészet törekvése közös. Amikor, ha nincs is sok a képzőművészet alkotásaival összevethető csúcspontja az iparművészetnek, mégis meg kell állapítanunk, hogy törekvéseiben és a maga sajátos eszközeivel az emberek öntudatára és környezetére állandóan ható iparművészet azonos célokat kíván megvalósítani a képzőművészettel. Az iparművészet állandó hatásának, emberi környezetre való hatásának kérdésében nem jelentéktelen a Taine-től elinduló milieu-elmélet szerepe sem, ami egyes szerzőknél világosan nyomon követhető. Fentiekben említett esztétikusok és művek azonban nem befolyásolták döntő mértékben a vélemények alakulását és egészében ezek a hatások nem sorakoztatják határozott csatasorba a kor szerzőinek véleményét. Vita alakul ki és alig lehet a vitában közös nevezőt felfedezni. Erre a következő években kerül sor, azonban a kialakuló új vélemények és követelmények már a „modern mozgalom", nálunk szecesszió, jelszavait hangoztatják.