Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Geszti Eszter: Daróczy Katahn és Nagytétény

A Rudnyánszky idők (1743—) iratanyaga bőséges, ezzel már lényegesen kevesebb lesz a gond, és értelmezhetősége is könnyebb, mivel teljesebb anyagról van szó. A kutatás súlypontját mégis a Rudnyánszkyékat megelőző időszakra kell helyezni, mert már a Rudnyánszkyakra vonatkozó anyag átnézése is eltérő eredményeket hozott az 1952-es műemléki kutatásokkal szemben.

5 így a nagytétényi kastély elődépület tulajdonosainak irathagyatékát szükséges főként vizsgálat alá venni. A török időkben a tétényi kastély gótikus,

6 minden bizonnyal erőd jellegű épületét a törökök használták. Peres akták 1713-ból több ízben tartalmazzák ezt az akkor még közismert tényt, mellékes megjegyzésként, más ügy kapcsán.

7 A kastély belső udvarában, valamint a pincében történt ásatás során török kerámia is került elő. A középszárny kisebb méretű földszinti szobájában a boltindítás mellől előkerült gótikus konzolt égés korma vonja be, a helyiség falain is valóságos bevonatot képez ennek a nagy tűzesetnek a nyoma. Nem messze tőle ágyúgolyó töredéke és a harc nyomai mutatják, hogy erős összeütközés volt, feltehetően a visszavétel idején. A legnagyobb mérvű romosodás is erre az időre tehető. Mint ismeretes, a török kiűzése után Tétény Buchingen Ferenc tulajdona volt.

8 Az okmányok több helyütt egyértelműen írják, hogy impetrálta, vagyis elnyerte, kivívta Tétényt. Tőle vásárolja meg Daróczy István leánya,

9 Daróczy Klára Julianna és annak fiatal katonatiszt férje, Petrovay László számára. Az ifjú Buchingen és Petrovay katonatársak barátságának eredménye ez a pénz nélküli adásvétel. Mivel Petrovay László kétezer forintot kért kölcsön generálisától, a budai Pfeffershoffentől, Tétény zálogba került a pénzt kölcsönzőhöz. Ez az anyagi függés még jónéhány évig nem is rendeződik. Közben meghal az adósságaitól terhelt, fizetésképtelen Daróczy István, majd veje is, Petrovay László. Támasz nélkül marad a fiatal, sokgyermekes özvegy, a zálogban levő Téténnyel. A helyzetet az anya, özvegy Daróczy Istvánné Sokoray Örse átmenetileg rendezte : férjhez ment Szeleczky Márton viceispánhoz, aki mint hivatalos személy elintézte, hogy a palatínus őhercegsége utasítsa a Nemes Pest Vármegyét, hogy Tétény árának felét, ezer forintot, a katonatiszt özvegye megsegítéséhez vállaljon át. Ez nyilván meg is történt. Mindenképpen Szeleczky Mártonnak köszönhető, hogy nem hagyta Tétényt elveszni Pfeffershoffen zálog-tulajdonában, hanem a család birtokállományához kapcsolta. Özvegy Petrovayné panaszokkal teli, a tulajdonjogot bizonygató okmányából értesülünk a tétényi birtok bizonytalan jogi helyzetéről. Ekkor jelentkezik, alkalmas időpontban Száraz György, aki feleségül veszi Daróczy István másik árváját, Petrovayné testvérét, Lasztóczy László özvegyét: Daróczy Katalint, egyben megvásárolja Tétényt, így a bizonytalan birtoklást megszünteti. A fenti okmányra

10 záradékként 1716-ban kerül Daróczy Katalin ós Száraz György vételének, tulajdonjogának igazolása, az anya (Sokoray Örse) és a mostohaapa (Szeleczky Márton) aláírásával és pecsétjével. Az okmány kiemelten említi a tétényi épületet, a vételi záradék is azt tartalmazza, hogy a szokott származéki juss az épületen kívül számít. Tehát itt mindenképpen számottevő értéket képviselő épületről van szó. Száraz György ,,Az Tétényi Acquisitiomnak valóságos mivolta e képpen következik"

11 bekezdósű, minden jogi körülményre kiterjedő iratában, teljes erőfeszítését arra irányítja, hogy a Daróczyaktól, azaz Paksyaktól

12 (a nőági örökösödés vonala; 1. a származási táblázatot) függetlenítse Tétényt, vagyis a családok öröklési rendjében az új családalapítást ne mellékágként, töredék jussal kezel-