Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kiss Ákos: A Bubics Zsigmond gyűjtemény
A BUBICS KISS ÁKOS ZSIGMOND GYŰJTEMÉNY Az Iparművészeti Múzeum kerámiaosztálya anyagának jelentős részét képezi Bubics Zsigmond, egykori kassai püspök (1. kép) gyűjteménye, amelyet az áldozatkész gyűjtő a múlt század végén adományozott a múzeumnak. 1 1891. évi október 24-én kelt, a kultuszminiszterhez intézett felajánló levelében előadja, hogy jórészt régi magyar fajanszok megszerzésére irányuló 25 éven keresztül folytatott gyűjtése eredményét, a 632 darabból álló kerámiaegyüttest az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozza, hogy az együtt maradva, mintául és tanulmányul szolgáljon a magukat a műipar terén képezni akaró honpolgároknak. Az ajándékozó levelet tartalma és jellemző részletei miatt itt közöljük. 2 „Ifjúságomtól fogva nagy érdeklődéssel viseltetvén nemcsak általában a művészet minden neme, de főképpen a hazai művészet iránt, azt amennyire viszonyaim megengedték, istápolni törekedtem. A hazai iparművészet egy specialitása kiváló előszeretetem tárgya volt, s ez a hazánkban, a múlt időkben készített agyagtárgyak felkutatásában és összegyűjtésében lelt kifejezést. A művészet, helyesebben az ipari művészet ezen ága főkép Holicson, Tatán és végül Pápán műveltetett. Legtöbbet hozott létre a Nyitra megyében levő holicsi gyár. E gyár azonban nemcsak sokat, hanem szépet is produkált. S ezért joggal mondhatja dr. Falke, a bécsi iparmúzeum hírneves igazgatója, hogy míg a németországi ilynemű gyárak egyedül a németalföldi delfti mintákat utánozták, addig legeredetibb dolgokat a holicsi gyár hozott létre, mely a formákkal, halványsárgás színezéssel, szép zománcozással és ornamentikájával kitűnt, s melynek mindaddig nagy fontossága volt, míg a porcelánkészítés háttérbe nem szorította, mert eddig nemcsak a legelőkelőbb családoknál, hanem elsősorban az udvarnál is holicsi edényeket használtak. Korabinszky a maga földrajzi Lexicon-jában azt mondja e gyárról, hogy az a legszebb fehéredényt készíti, franciamódra virágokkal díszíti, s említi, hogy a gyár a helységet virágzó állapotban tartja. Azon említett ipari telepek azonban ma már csak az onnan kikerült szebbnél szebb készítmények által, melyek azonban nagyrészt szintén elkallódtak, tartják fenn hírnevüket és emléküket. Én ez emlékeket itthon és külföldön 25 éven át gyűjtöttem és így sikerült összesen 632 darabot összevásárolnom, melyek mintegy 45 különféle mintát és díszítési módozatot, s mindazon fajtákat képviselik, melyek a nevezett helyeken, főképp a holicsi gyárban készültek. Ezen gyűjteménynek egy kiváló részét több évvel ezelőtt átadtam az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak, — 1884-ben Párizsban ki volt állítva a ,, Musée des arts décoratifs de Budapest" címe alatt. Ma már az egész 632 darabból álló gyűjtemény leltárilag ott van letéteményezve. Én ezen egész gyűjteményt felajánlom a nevezett intézetnek, s illetőleg szeretett hazámnak oly czélból, hogy a gyűjtemény együtt maradjon, és hogy annak tárgyai, a magukat a műipar terén kiképezni akaró honpolgároknak mintául és tanulmányul szolgálhassanak. E gyűjteményben sok unicum is van ; ezek
