Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az iparművészet kérdése Magyarországon a XIX. század végén
jának felkutatásával, a talált eredmények alkalmazásával keresi a nemzeti stílust. Huszka József egyike e nézet első szószólóinak, aki bizonyos motívumokat speciális nemzeti díszítményeknek tart a nemzeti géniusz szülöttének és ezek iparművészeti tárgyakon való alkalmazásával véli a nemzeti stílust kifejleszthetőnek. 21 A nemzeti iparművészet, nemzeti stílus kérdésével Pulszky Károly is foglalkozott. Fölvetette külön-külön a nemzeti művészet és a díszítmény nemzeti jellegének kérdését. A nemzeti művészet kategóriát csak az ókorra vonatkozólag ismeri el, kialakulását a földrajzi elszigeteltség tette lehetővé, nem pedig nemzeti mozgalmak eredményezték. A díszítmónyek nemzeti jellegének kérdésében nem dönt véglegesen, felhívja a figyelmet arra, hogy a népies ornamentika, motívumképlet a használatból már kiszorult stílusok elemeiből tevődik össze, rámutat egyes motívumok nyugat-európai elterjedésére. Végül hangsúlyozza, hogy a hosszas fennmaradásban, formaöröklődésben jelentős szerepe van az anyag és technika kényszerítő hatásának. A nemzeti stíluskövetelményt erőszakoltnak tartja és megvalósíthatatlannak, ezért a magyar iparművészet felvirágzását sem várja a nem létező nemzeti stílus felfedezésétől. 22 Pasteiner Gyula egyes formákat nemzeti jellegűeknek tart, másokat nem. A nép által használt díszítményformákat, motívumokat nem a nemzeti géniusz szülöttének tartja, hanem a nemzeti jelleget a meglevő díszítményformák megjelenési módjában keresi. Egyébként, mint Pulszky is, rámutat arra, hogy egyes motívumok az uralkodó osztályok használatából már kikerült ornamentális elemekből tevődnek össze, kimutatja bizonyos motívumokról, hogy azok XVI—XVII. századi renaissance mintakönyvekre vezethetők vissza. Felhívja a figyelmet azok elrontottságára, visszafejlődöttségére. 23 Ezzel tulajdonképpen arra mutat rá, hogy elhibázott lenne a népművészet alkotásait, mint követendő legtökéletesebb példát állítani az iparművészet elé. Radisics a nemzeti iparművészet kérdésében fontosnak tartja a magyar iparművészeti emlékek összegyűjtését, csoportosítását, ismertetését, hogy ebből majd a magyar iparművészet fejlődését meg lehessen állapítani és hogy a jelen iparművészei a régi magyar iparművészeti emlékeket ismerve tudatában lehessenek művészetük folytonosságának. Nem tartja elég körültekintőnek Huszka módszerét, aki a magyar nemzet alakító erejét, stílusát csak egyfajta hímzéseken kereste, nem vette tekintetbe az iparművészet minden ágát, nem tanulmányozta a maga egészében az ornamentikát. A magyar nemzeti stílus öntudatos, erőltetett megteremtésének a lehetőségét éppen ezért tagadja. 24 A 80-as években Huszka által elsőnek képviselt vitát keltő vélemény, amely a népi ornamentikát felhasználó nemzeti stílusú iparművészet követelményét állítja fel, egy évtized alatt jelszóvá vált, részévé lett a közvéleménynek. 25 1896-ban és a következő években teoretikusok már nem vitatják a nemzeti stílus lehetőségének kérdését, a nemzeti iparművészet követelménye már elfogadott, a vita a megvalósítás módja körül újul ki. Egyre többen foglalkoznak az iparművészet, nemzeti iparművészet kérdésével, az új művészettörténész generáció: Divald, Varjú, Lyka, Mihalik, Melier neve mellett egyre sűrűbben nyilatkoznak a nemzeti művészet kérdésében ipariskolai, iparművészeti iskolai tanárok, belső berendezéstervező építészek, akiknek véleménye sem segít eloszlatni a zűrzavart. Ismét felbukkan az építészetnek, mint a nemzeti művészet megvalósításában is élenjáró művészet vezető szerepének a hangsúlyozása. Az építészetben
