Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Batári Ferenc: Remekbe készült veszprémi asztal 1845-ből
A vele kötött házasságból öt gyermek született: Mária és Julianna ikrek (1857), 16 Attila (1859), 17 Lajos (I860), 18 Árpád (1862). 19 Török Károly 1863. július 16-án, 43 éves korában, tüdősorvadásban halt meg. A veszprémi bútorművesség története feldolgozatlan terület. A fennmaradt XVIII. századi emlékek tanúsága szerint ebben a korban már jelentős asztalosművessége volt. A XIX. századi bútorok közül kevés került elő, ismereteinket inkább a levéltári anyag gazdagítja. Az 1828-as országos összeírás veszprémi kötetéből 20 18 adózó asztalosmester nevét ismerjük. 21 Részletesebb az 1848-as veszprémi cóhösszeírás, amely megközelítően az asztal készítési idején fennállott állapotokat tükrözi. 22 Az összeírásból néhány asztalosművességgel kapcsolatos adatot ragadunk ki. A 13 846 lelket számláló 23 Veszprémben 31 céh működött. A legtekintélyesebb a csapó, a csizmadia, a fazekas, a magyar varga, a szabó, a német varga, a csutorás, a szűcs és az asztalos céh volt. A városban 21 asztalos mester, 6 kontár, 16 legény és 10 tanuló dolgozott. 24 Az asztalosok a céhek sorában a mesterek száma szerint a kilencedik, az összes mesterségben dolgozók szerint a hetedik helyet foglalták el. Az asztalos céh felügyelete alá tartoztak az üvegesek is, de Veszprémben csak egy mester és egy kontár működött. Az asztalosok mindenféle asztalos munkát készítettek, és kizárólag hazai fát használtak fel. Munkáikat a helyi és vidéki vásárokon értékesítették; évi készítményük értékét 4000 pengőforintra becsülték. A város egykori monográfusa Veszprém asztalosművességét jelentéktelennek tartotta. 25 Ezt az állítást mind a levéltári kutatás, mind pedig a megmaradt emlékanyag megcáfolja. A megyei levéltár rokokó tárlói; a püspöki palota és a volt piarista rendház refektóriumának asztalos és fafaragó munkái; a ferencesek rokokó ebédlő-berendezése és egy copf sekrestye bútorai, kitűnő bizonyítványt nyújtanak a XVIII. századi mesterekről. Török Károlynak az Iparművészeti Múzeumban őrzött asztala pedig a XIX. századi veszprémi asztalosművesség reprezentatív képviselője. Török Károly munkái közül csak mcsterremeke ismert. Néhány ehhez az asztalhoz hasonló bútor előkerült ugyan Veszprémben, de ezeket stíluskritikailag is csak lazán lehet Török Károly munkásságához kötni. Levéltári adat sem vezet nyomra. Veszprém régi családai közül — akik egykor Török Károly vevői, megbízói lehettek — csak kevés maradt Veszprémben, velük együtt bútoraik is szétszóródtak. A kutatómunka folytatása, melyben a stíluskritika mellett egyetlen segítőtársunk a genealógia, a tervbe vett országos felmérés során talán még fényt deríthet Török Károly további munkásságára. JEGYZETEK leltári szám 8.543. Az Iparművészeti Múzeum 1913-ban 350,— koronáért Lock Jakab kőszegi régiségkereskedőtől vásárolta. Az Iparművészeti Múzeum Irattára: 1L3.58/1913;11.3.860/1913;658.11.6. 1913; 691.11.6.1913. 2 Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma műtörtóneti magyarázatokkal. Bp. 1927. 64.; Voit Pál: Régi magyar otthonok. Bp. 1943. 289; Szabolcsi Hedvig: Régi magyar bútorok. I. Bp. 1954. 92 — 94. ábra; Európai bútorok a XV—XVIII. századig — Magyar bútorok a XVIII—XIX. században. Vezető és katalógus a Nagytétényi Kastély Múzeum enteriőr kiállításaihoz. Bp. 1953. 35. 3 Lyra-lábú asztalt találunk a XVII. századi spanyol bútorok között is, de azok, amelyek a veszprémi asztallal kapcsolatba hozhatók, a fent említett országokban vannak. Feulner, A.: Kunstgeschichte des Möbels, Propyläen, Berlin 1927. 261., 235. ábra.
