Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához
nem volt sajátos zenei irodalma. Minthogy hangszerünk még közelebb áll a klavikordhoz, mint a zongorához, nagyon valószínű, hogy klavikordra írt zenét játszottak rajta. Kifejezetten klavikord-irodalom éppen e hangszer utolsó virágkorában s egyúttal az előretörő kalapáeszongora elleni harci időszakban születik 1753—1800 között. E muzsika fő formái: fantázia, rondó, szonáta és dal. 23 Mivel Liège-i, vagy Liège-i kultúrkörbe (Namur) tartozó készítménynek tartjuk zongoránkat, komponistái között illő felemlíteni az Hamal család zeneszerző tagjait, 24 akik közül a vallon opera megalapítójának, Jean Noël Hamalnak. neve — mint tudjuk — a Belgiumban először megszólaltatott ,,piano"-éval máig összefonódott. Hangszerünk bemutatása során a zongora fejlődéstörténetének első fejezeteit ismertük meg. Kisméretű „piano carré"-nk a kiváltó nélküli, ún. Prellmechanika kialakulásának kezdeteiből való, olyannyira, hogy kérdéses, vajon eredetileg klavikordnak, vagy zongorának készítették-e. Mint láttuk, a corpus és az akusztikai berendezés teljesen klavikord jellegű. A billentyűk azonban nem klavikord billentyűk : a klavikordnál szokásos élezés (lemetszés) azok középső szakaszán nem látható, és seholsem tapasztalható végükön olyan fúrás nyoma, amelybe valaha az érintő lehetett volna erősítve. A szekrény hátfalán hiányzik a billentyűket vezető vájatolás, ami a klavikordnál elengedhetetlen, hiszen az érintő oldalirányú elmozdulása a hang megváltozását is jelentené. A korai zongorák technikai újítása a kalapácsos mechanizmusban rejlik, éhhez csak fokozatosan „idomították" hozzá a belső felépítést. Véleményem szerint a felvetett kérdésben döntő, hogy a billentyűzet a kalapácsokkal egyszerre készült. Nem valószínű, hogy egy klavikord teljes billentyűzetét kidobták volna és helyébe kalapácsos billentyűzetet tettek volna, egy olyan korszakban, amikor a billentyűzet átalakítására számos példát találunk. E gondolatmenet alapján tehát hangszerünk abban az időben készült zongora, amikor a készítők még teljesen a klavikord formai hatása alatt álltak, ez az időszak a XVIII. század utolsó harmada. Ennél többet a hangszerről mechanizmusa nem árul el. A művészettörténeti elemzés az, amely a keletkezés helyét illetőleg szinte biztos nyomot ad, sőt még az alkotóra vonatkozó feltevéseket is lehetővé teszi. A corpus fentebb tárgyalt elemzése során sikerült annak származását Belgiumba, a Liège-i kultúrkörbe visszavezetni. Figyelemre méltó adat, hogy az új hangszeren 1769-ben Liège-ben játszottak először és hogy e városhoz igen közel fekvő Namurban ismeretes olyan művészi bútorokat gyártó asztalosműhely, amelyben éppen ebben az időben piano carré-kat is készítettek. Lehetséges, hogy az Iparművészeti Múzeum 19762 ltsz.-ot viselő „piano carré"-ja a már említett Berger műhely alkotása.
