Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához

i aj 4 5 6 7 t 9 to 7. kép. A klavikord érintő mechanikájának átalakulása. (R. Harding: The Pianoforte. Cambridge, 1933. Fig. 12, 14.) La transformation du mécanisme à l'attouchement du clavicorde Liège-nek neves, messze földön híres orgonaépítői voltak a XVII. és XVIII. században, és vannak adataink luthier-kről is.

16 Ezek a XVI. században még általában az ácsok céhéhez tartoztak, s a feljegyzések bizonyítják a Liège-i hangszerkészítés sokoldalúságát.

17 Antwerpen a XVII. században a clavecinépítő dinasztiák — Ruckers, Couchet, Birtsen — működése idején, a csembalóépítés európai központjává válik. A XVIII. században Belgium ezt a kiemelkedő jelentőségét elveszti. Iparosai ugyan megtalálhatók külföldön, Pascal Taskin Párizsban, Mercia a ,,grand mécanicien" (mindketten liège-i születésűek) Londonban, de Belgiumba a clavecineket, pianókat Franciaországból, Németországból, Angliából is importálják. Az iparág azért, ha elsősorban helyi igényeket látott is el, és a nagy nemzetközi cégek jelentőségét nem érte el, meggyökeresedett az országban. A XVIII. század végén másodlagos jelentősége nem a belga mesterek technikai fogyatékosságán múlott, hanem gazdasági tényezőkön, elsősorban azon a kedvezőtlen helyzeten, amely a kivitelt nehezítő jogszabályokkal akadályozta. A tartomány iparának ilyen elfojtásával magyarázható, hogy a belga mesterek hosszú ideig elsősorban a piano carré-ra (később a piano droit-ra) korlátozták működésüket.

18 Noha a fentebb részletezett adatok elsősorban a belgiumi és Liège-i orgona- és csembalókészítésről szólnak, tudjuk, hogy ezek mesterei az összes billentyüs-húros hangszert — tehát clavikord, clavicytherium, spinét stb. — készítésével is foglalkoztak. A kisebb, házi használatra szóló hangszerféle, amely kezük alól kikerült, valószínűleg klavikord volt, figyelembe véve, hogy