Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Koós Judit: A „Nagy Károlyi Királyi Nemzeti Fő Oskola Rajzoló Intézetének" ismeretlen dokumentumai

2. Hazai vonatkozásban az egyik legrégebbi alapítású intézetben a szabadságharc előtti években sokoldalú képzés folyt. 3. Az ismertetett időpontban igazgatója Lévay Zsigmond, rajztanára Nerpsz József. 4. Növendékei kézművesekből, tanítójelöltekből és iskolás diákokból tevődtek össze. 5. Foglalkozási ágak szerinti megoszlásuk a következő: 4 asztalos, 1 kerékgyártó-, 2 kőműves-, 2 lakatos-, 3 takácsinas, 2 második osztályos tanuló,^ harmadik osztályos tanuló, 5 református iskolai tanuló, 4 tanítójelölt. Összesen 27 fő. 6. Rajztanulmányaik és tervrajzaik a művészi kézművesség számos ágát ölelik fel. Biztos mesterségbeli tudást, rajzkészséget és színkultúrát mutatnak. 7. Bizonyos rajzoknál, európai kölcsönhatásban mutatható ki a kor használati tárgytípusainak jellegzetes, egyéni változatú, kvalitásos magyarországi továbbélése. 8. A közölt rajzokból kitűnik, hogy a nép gyermekeiben élt a művészet iránti hajlam, érzékenység és fogékonyság, melynek életrekeltésére és kifejlesztésére — az adott körülmények között —• e rajziskola megfelelő keretet biztosított. 9. Ezek a rajzok egyúttal módot adnak az adott társadalmi viszonyok megítélésére is, amennyiben a reformkorszak periódusában — egy adott intézet viszonylatában — mutatják meg, hogy a kézműves réteg milyen érdeklődést tanúsított az általa készített tárgyak (produktumok) szorosan vett mechanikai vonatkozásain felül, azok művészi kialakítására, kiképzésére és megformálására. 10. Betekintést engednek e rajzok továbbá a XIX. század első évtizedeinek ipari kultúrájába is. Ott, ahol egy ipari tanuló (inas) ipari tervezéssel (!) foglalkozik, joggal feltételezhetjük, hogy a manufaktúrák java részének színvonala elérte az általános európai nívót. Ha végül megkérdezzük: e rajzokban megmutatkozó tehetség és erő miért nem tudta mégis magasabb színvonalra lendíteni a hazai kézműipart, akkor a választ a Habsburg gyarmatosító elnyomó törekvésekben, intézkedéseiben (adó, vám stb.) és a hazai igények fejletlenségében kell keresnünk. A Nagy Károlyi Nemzeti Fő Oskola Rajzoló Intézete — és ezt egyáltalában nem lehet véletlennek tekinteni — abban a korszakban és azon a geográfiai területen ért el jó eredményt, ahol ebben a periódusban Kölcsey és Wesselényi a haladásért és szabadságért szállt síkra.