Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Koós Judit: A „Nagy Károlyi Királyi Nemzeti Fő Oskola Rajzoló Intézetének" ismeretlen dokumentumai
No. 9. (3. kép). 407x201 mm keretben rózsa-tanulmány, hármas csukott virággal. Bejegyzés: Molnár Jósef református oskolát tanuló rajzolta Nagy Károlyban 1843 Oskolai évnek 2 ik felében. Míg a 4—9 számú virágtanulmányok lágy, tónusos vázlatok, a 10—11 akantusztanulmányok jellegben eltérnek ezektől. Erős fény-árnyék hatással, kontrasztos rajzi adottságokkal, fémes csillogással jól érzékelteti készítője foglalkozását. No. 10. (4. kép). 408X273 mm tükörben akantusztanulmány. 52 Bejegyzés: Kinczli György lakatos inas rajzolta Nagy Károlyban 1843 Oskolai évnek l sö felében. (Beírásnál 1 szám javítva.) No. 11. A fenti rajzhoz hasonlóan erős kontrasztokat mutató akantuszlevél tanulmány, melynek plaszticitását a lavírozott halványkék háttér fokozza. Beírás: Papp Pál tanítói hivatalba készülő rajzolta Nagy Károlyban 1843 Oskolai évnek 2 ik felében. Tükör mérete: 407x270 mm. A c) csoportba sorolt No. 12—16 rajzok, iparművészeti vonatkozásban a gyűjtemény legfontosabb dokumentumai. No. 12. (5. kép). A 410x273 mm haránt tükör lavírozott, világoskék háttérből emelkedik ki a szembe- és oldalnézetre komponált asztal terve. Az asztal lába 48 mm széles, középlila színű talapzaton, illetve mezőn nyugszik. A pasztelkék és lila háttérből jól rajzolódik ki a reformkori bútorművességben kedvelt, feltehetően kőris-, vagy dióborítást jelző, gondos megoldású festés. A lábak az ismert empire líraforma palmettákkal, s egy-egy oldalon 14 rozettával díszített változata, mely az aránylag széles kávát s a profilírozott lapot tartja. A szakirodalom a bútorkészítésnek ezt a módját, formáját és borítását, mint jellegzetes magyar munkát tartja számon. 53 Bejegyzés: Szegedi István asztalos inas rajzolta Nagy Károlyban 1843 ik Oskolai évnek 2 lk felében. No. 13. (6. kép). A bútortervrajz más stílussajátosságokat mutat. A 408 X 269 mm-es világoskék, lavírozott akvarell mezőben elhelyezett fekvőbútor tervrajza, e tükörből leválasztott 65 mm-es részen áll, ahova metszetrajz és méretegység került. Az elől-, és oldalnézetben megrajzolt ágy támlájának homloklapja részletes, gondos kidolgozásával a XIX. század első felének egy másik stílustörekvését jelzi. A fekvő hossznégyszög alakú, horizontális mezőkre osztott ágytámla jobb és bal oldala pilaszteres megoldású lezárásban végződik, mely egyben a lábak kiképzését is adja. A pilaszterek három-három fejezetét egymásba fonódó csúcsív fogja át. A zárópárkány fölött két-két ritmusban elhelyezett, összesen hat lapított pogácsa alakú esztergályozott dísz hengeres zárótestet tart. A nemzetközi irodalomban a XIX. és XX. század kutatásainak előterébe kerülésével, ez időszak stílustörekvései külön-külön is foglalkoztatják a kutatókat. Eltekintve a korabeli kiadványok dokumentatív jelentőségétől — melyek mutatják a gótika iránti érdeklődés ismételt feléledésének időpontját, 54 — e stílustörekvés analitikus vizsgálatára is vannak példák. 55 A ,, troubadour", vagy az ,,A la cathedrale"-nak 1825 és 1835 volt a virágkora Franciaországban. Angliában, mint „Gothic revival" ismeretes. Magyarországon és osztrák területeken, figyelemre méltó példákban több mint egy évtizeddel él tovább, amit számos korabeli metszet és vizsgált rajzunk is bizonyít. Bejegyzés: Szabó Ferenc asztalos inas rajzolta Nagy Károlyban 1843 ik Oskolai évnek 2 ik felében. Ezután a No. lő-öt (7. kép) vesszük vizsgálat alá, mely az előbbi fekvőbútorokhoz tartozó emeletes szekrény homloklapját, oldalnézetét, valamint metszetrajzait mutatja be. A jobb és bal oldalon négy-négy, valamint középül
