Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 5. (Budapest, 1962)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Rippl-Rónai József iparművészeti elvei néhány kiadatlan levele nyomán

Iparművészeti munkái nem érték el festményeinek magas színvonalát. Mégis, Rippl-Rónai művészi pályájának és munkásságának egyetlen méltatása sem hagyja figyelmen kívül ez irányú alkotó tevékenységét, így válik szükségessé iparművészeti munkásságával foglalkozó leveleinek kiadása, amelyekben a művész maga vall elveiről. Ezek az elvek elméleti síkon ma is helytállóak, haladó szelleműek, akkor is, ha Rippl-Rónai iparművészeti alkotásai nem is nyerik meg mindig tetszésünket. Fontos tehát, hogy élve az adott lehetőséggel, az Iparművészeti Múzeum Adattárában őrzött és itt közreadott, még ma is az aktualitás erejével ható leveleiből megismerhessük, miként vélekedett ő maga az iparművészet kérdéseiről és a magyar iparművészet terén való munkálkodás jelentőségéről. Gondosan áttanulmányozva e leveleket, nemcsak iparművészeti munkásságának sokfélesége s az általa tervezett iparművészeti tárgyak bősége tárul elénk, hanem e levelekben lefektetett elvek alapján felállíthatjuk az iparművészetnek Rippl-Rónai által is képviselt hármas szabályát : 1 ) a művészet nem lehet egyes kiváltságosaké, hanem az egész társadalmat kell szolgálnia a mindennapi életben is és a közízlést minél magasabb szintre kell emelnie ; 2) az iparművész csak jó anyagból művészi igényű, a hamis megoldást kerülő tárgyat alkosson ; 3) művészet és ipar, tervező és kivitelező, művész és munkás — ahogy ő nevezi ,,

artisan és artiste" — az alkotás tüzében eggyéforrva, kitűnő munkával valósítsa meg a „közcélra hasznos motívum" sok ezer példányban való sokszorosítását.