Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kornádi István: Az Iparművészeti Múzeum szecessziós gobelinjei a gödöllői művésztelep tükrében

KO MÁD I ISTVÁN AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM SZECESSZIÓS GOBELINJEI A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP TÜKRÉBEN Magyarországon a múlt század vége felé, a polgáriasult társadalom ipara és kereskedelme igen nagy fejlődésnek indult. E korszak társadalmának gazdasági fejlődésével együtt már jelentkeztek kulturális igényei nemcsak a képzőművészet, hanem az iparművészet területén is. Az 1880-as évek kereskedelme még nem a hazai művészek által tervezett tárgyakat hozatta forgalomba, hanem a párizsi és bécsi iparművészek alkotásait. Az angol iparművészeti mozgalmak hatásaként 1885. február 8-án megalakult a Magyar Iparművészeti Társulat. 1896 —1914 között — közel húsz éven keresztül — négy művésztelepünk dolgozott : a nagybányai, a szolnoki, a kecskeméti és a gödöllői. A szolnoki és a kecskeméti bizonyos fokig hivatalos jelleggel bírt —, azaz állami támogatásban részesült. Ellenben egyedülálló a két másik művésztelep élete, mivel ezeket maguk a művészek hozták létre saját munkájukból és erejükből. Ezeknek a művésztelepeknek igen nagy hatásuk volt korunk művészi irányzatának kialakulására. Tagjai barátilag kerültek össze, egymást buzdítva vagy kritizálva élénk művészi légkört teremtettek, mely szellem csak fejlesztette munkájukat. A négy művésztelep életét boncolgatva, világos képet nyerhetünk ez idők művészeti problémáiról és irányzatairól. Ezek közül is a gödöllői művészek munkái és problémái azok, melyekkel az elkövetkezőkben foglalkozni fogunk mint fejlődő iparművészetünk kialakítóinak életével. Teljes munkásságukat e dolgozat keretében nem tudjuk ismertetni, viszont a magyar gobelin-művészet tanulmányozásakor a gödöllői művésztelep munkája lép az előtérbe. De még mielőtt részletesen tárgyalnánk a gödöllői művészek munkáját, foglalkoznunk kell e kor általános művészeti irányzataival és ezek kialakulásával. A XIX. század második felében, az 1880-as évek végén egész Európában egy új művészeti törekvés kezdi szárnyait bontogatni. Ez az új stílust kialakító művészet, melyet ,,modern" művészeti irányzatnak ismertek el, nálunk szecesszió néven vált ismertté. Maga a szó latin eredetű (secessio -onis nn., félremenés, különválás, kivonulást jelent). A művészeti stílusnak ez a különválása a szó igaz értelmében elszakadást jelentett az akadémikus művészeti tanoktól. Az elszakadás természetesen teljesen egyéni jelleggel bírt, melynek eredményeképp alkotójától függően termelt szép és nagyszerű dolgokat, de érthetetlen alkotásokat is. Mint stílus-mag, egységes volt.