Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája

TASNÁDINÉ MARIK KLÁRA A XIX. SZÁZADI MAGYAR KERAMIK A X É HÁNY PROBLÉ

M

Á J A A Közép-Dunántúlon, közelebbről Veszprém megye területén a XIX. században hosszabb időn át párhuzamosan négy kerámikai műhely működött, ezek közül három, Pápa, Herend és Városlőd porcelánt is készített. Ezek közül csak Herend tudta magát a mai napig fenntartani. Közelebbről ezzel a bakonyi porcelánnal és e nyugatmagyarországi kerámiai műhelyek sorsán keresztül a XIX. sz. magyar manufakturális kerámikájának egynéhány kérdésével kívánunk foglalkozni. Ahogy Pápa, Városlőd, Herend az egykori kereskedelmi útvonal mellett elhelyezkednek, a kutató könnyen abba a tévedésbe eshetne, hogy itt — kisebb mértékben — az angliai Stoke on Trent néven ismert kerámikai településhöz hasonlóról lehetne szó, ahol közismerten a XV. századtól kezdve széleskörű fazekas gyakorlat alakult ki. Ami a ma is ott működő hatalmas kerámiaipar alapját képezte.

1 Mai geológiai ismereteink, valamint e műhelyek eddig feltárt története alapján

2 tudjuk, hogy az itt talált földféleségek a kezdet stádiumában már nem voltak kizárólagosan elegendők komoly, versenyképes kerámiai alapanyag előállítására, s a kerámiai iparban oly nagy szerepet játszó tüzelő pedig az akkori Magyarországon nemcsak a Bakony erdeiben állt kielégítő mennyiségben rendelkezésre. A magyarországi kerámiaműhelyek története a XIX. sz. folyamán szinte egyöntetűen a nehézkes indulást, igen rövid esetleges prosperitás időszakával szemben az erős fluktuálás a küzdelmek sorozatát, a gyors hanyatlást és aránylag rövid élet után a teljes megszűnést mutatja. A hosszabb időn át életben maradottakat a művészi igényű termelésről a falusi igényeket kielégítő vásári, ú.n. parasztkerámikára való áttérés jellemzi. A sikertelenség okául eddig mindenkor Magyarország félgyarmati helyzetét, az osztrák-cseh ipar privilégizálását említették. Kétségtelen, hogy ezek igen jelentős tényezők. Valószínű, 1 A mai Stoke on Trent Burslem, Fenton, Hanley, Longton, Stoke és Tunstall helységek egyesüléséből keletkezett. 2 A pápai műhelv anyagát a következő helyekről hozatják : különböző minőségű agyagfajtákat Gross Mariazeílből, a Sopron melletti Lostorfból, és Kislődről. Folyami homokot és barnakövet Kapocsról, a máz anyagát Karintiából és Grátzből, spanyol szódát Triesztből, ládafát Wienerneustadtból. Kéry Bertalan : A pápai keménycserépgyár története. Szakdolgozat, kézirat. Budapest, 1955. Fenti kimutatást Wartha Vince: Az agyagipar technológiája c. művében is már ismerteti. (1892.) 12* 179