Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről

Opus signinum, cementszerű padló terrazzóból, amelybe hálózatszerűén helyezték be a kő, márványanyagú, ritkás mintákat adó szemcséket. Id. Plinius szerint mész, cserép keveréke. Vitruvius, Columella is említik. Az i. u. II. sz.-tól használatos. A vöröses alapból a világos, főleg a fehér márványszemek hatásos mintákat adnak. Inkább mellékhelyiségek, részben nyitott épületrészek, peristiliumok burkolására használták. Opus graecanicum, homok, mész, faszén keverékéből álló padlózat, Opus cimenticum, úgy látszik, hogy az opus signinummal lényegében azonos, bár az ókorban mindkettőt említik. Lehetséges, hogy a signinum mű fejlettebb változata. Ennél terrazzó alapba főleg fehér mészkőszemekből már változatosabb mintákat raktak ki, olyanokat, amelyeket majd a tulajdonképpeni mozaikoknál is látunk. Kedveltek voltak a különböző meander, reticulatum, rombusz formák. A római geometrikus mozaik-minták legjellegzetesebbje, a rombusz-csillag rendszer már ebben a technikában megjelent. Az i. u. II. sz. óta volt használatos, a mozaik legáltalánosabb fajtája, az opus tesselatum, teljesen kiszorította. Opus sectile* többszínű, főként finomabb anyagú kőlapokból összeállított mű, ősidőktől fogva ismeretes, a mozaik nem képes tesselatum műfajával teljesen kiszorítani, sőt túlélni azt, úgyszólván minden idők kedvelt padlóburkoló eljárása a jelenkorig. Opus alexandrinumként is említik, ami hellenisztikus eredetére utal, a görögséghez pedig keletről került. Régebbi fajtája az opus scutulatum. A különböző nagyságú és formájú kőlapokból összerótt opus sectile áll legtávolabb a mozaikoktól. Lithosiroton, az ókori szerzők ellentmondó adataiból nem derül ki teljességgel ennek a padlózatfélének a lényege. Varró szerint az emblema-mű ellentéte.

4 Ügy látszik, hogy mozaikműbe helyezett világosabb színű, szabálytalan formájú kőlapok rendszere, amely eszerint az opus sectilevel is rokon. Ez állna a mai ,,hímeskő" technikájához legközelebb. Az i. e. I. sz.-tól i. u. 100-ig volt használatos. Opus tessellatum vagy pavimentum tessellatum, (1. kép) nagyjából egyenlő felületű, leginkább négyzetesre vágott, legalább két különböző vagy többféle színű kőhasábok rendszeréből áll. Ez a mozaikmű fő típusa. Az alábbiakban főleg erről lesz szó. Vitruvius tessera in pavimentonak nevezi.

3 Opus mosivum, úgy látszik, az ókorban ezen a falmozaikot értették. Opus vermiculatum, (vermiculatura) megnyúlt, vonalas ábrázolásokra alkalmas mód - innen a neve : féregszerű —, kizárólag figurális, növényi elemek visszaadására használták, emblémákban. Mindezen készítési módok közül az opus cimenticum, signinum, sectile stb. általában lépést tartottak a mozaikokon (tessellatum) szokásos mintázatokkal. Ezek lényegüknek megfelelően legtöbbnyire csak meghatározott, korlátozott mintafélék, elsősorban geometrikus idomok megvalósítására voltak alkalmasak; így a sectile művet merev, egyenes oldalú, esetleg szabályosan hajló idomokból készítették. Az egyszerűbb technikájú eljárások a mozaik mű költséges volta miatt azt mintegy olcsóbb módon helyettesítve, párhuzamosan igyekeztek 3 Vitruvius: De Architecture. VII. k. 4 M. E. Balce: The Pavements of the roman Buildings of the Republic and early Empire. Roma, 1930. 17. 50. 5 1. 3. sz. j.