Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Soproni Olivér: Régi magyar ólommázas kerámia

forgó, amit a magyar népművészet oly szívesen alkalmaz tálain, két oldalt pedig egy-egy tulipán alkotják a három virágot. De ezek a tulipánok különös virágok. A virág két szirmát akantuszlevelekből formálta a mestere. Középen pedig a bibeszálat az iszniki fajanszok egy közismert motívuma képezi. A tulipánok és a napraforgó között a V betűs magyar levelek zöld-vörös-fehér színeikkel szorosan egymáshoz simulva nagy bokrot alkotnak és a közbenső tereket most már teljesen magyar megfogalmazásban apró levelek és virágok töltik be rendszertelenül, épp ahogyan telik, ahogy a hely engedi. Ha végig tekintünk a bemutatott anyagon, a peremek változatos rajzain, a figurális és virágbokros tálakon, a szerény kis orvietoi darabtól Miskolc remekéig szemléltetően láthatjuk a befutott utat, a magyar fazekasok teremtő erejét, invenció gazdagságát, a sok reája zúdult idegen hatásnak harmonikus egybeolvasztását és magyarrá válását.