Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Soproni Olivér: Régi magyar ólommázas kerámia

Igen szemléltető példáját nyújtja ennek egy tál (21. kép),

64 melynek öblét középen nagy virággal spirálba forduló leveles inda díszíti. Az inda növényi motívum elemei hasonlóak a többi tálak díszeihez. A levelek színváltozásai, de főleg az inda sodró keringése hihetetlen erős mozgást kölcsönöz tálunknak. A virágbokros tálak összefüggenek a madarasokkal, mert az „életfát" nyújtják ábrázolásaik, bár ezekről a madár mindig hiányzik. Egy hagyomány vezéralakjai mindketten. A virágbokor alapvető hármas beosztása már a korai itáliai darabokon is megmutatkozik és egy XIV. századi orvietoi tálnak

65 majdnem teljes hasonmása egy debreceni töredék.

66 A rajz azonban itt már teljesen magyaros a hagyományos kis levélkékkel az ágakon és előbb említett tálaink mintáinak használatával. Itt megfigyelhetjük a magyar népművészet egy sajátos vonását, a szimmetria kerülését, mert az orvietoival szemben a középső virág kissé oldalt hajlik — feloldva ezzel a kompozíció merevségét és mozgást kölcsönöz annak. így a körben az üres terek megváltozván más más térkitöltő levél, virág kerül azokba, változatosabbá, gazdagabbá téve az alapjában egyszerű rajzot. Egy szolnoki töredék dísze (22. kép)

67 még ez a háromvirágos „életfa". Szirmokra felbontott virága, liliomszerű levelei már új stílus jegyében születtek, elvesztette régi merev arculatát és népművészetünk virágbokrainak egyik előzményét láthatjuk e mintában. E szerény és főleg Itáliára támaszkodó kompozíció a magyar talajon csakhamar megváltozott és kibővült. Egy tál a várásatások leletanyagából nyújtja ennek igen szép példáját (2. kép).

68 A hármas tagozódás eltűnt és a hajladozó ágak már a barokk szellemét tükrözik — ez nem magyar felépítésű szárrendszer —, de a tipikusan magyar akantusz levelek még a magyar formanyelvre jellemzőek. Teljesen új és eredeti rajta a szív, mint töve a bokornak, bár felette teljesen értelmét veszítve ott látjuk a vázát is, ami szintén nyugati hatásra vall. A vázával a magyar sohasem tudott mit kezdeni, és legtöbbször virágcserepet csinált belőle, mert a cserepesvirág az ablakban mindig közérthető volt számára. Egy szép töredék igen jellemző példája a sajátosan magyar díszítő stílusnak (23. kép).

6ü Valószínűleg egy, a tál teljes öblét elfoglaló nagy rozettát tölt be a virágos minta. Középről szárakon a szokott V betűs, mindig kisebbedő és zöld-vörös színben váltakozó levélkék piramisa nyúlik az ívek felé. Közöttük akantusz levelek töltik be az üresen maradt tereket. Szőnyegszerű sűrű virágos rét benyomását kelti e minta. Betetőzése e művészetnek egy hatalmas miskolci tál (24. kép).

70 Remeke a korai magyar kerámiaművészetnek. Színskálája, motívumanyaga egyező a többivel, de szerkezetében nem az itáliai kerámia gyakorlatát követi, hanem az iszniki fajanszokra emlékeztet. A két sziklevélből dúsan emelkednek ki a bokor szárai és szétterebólyesedve a tál egész öblét betöltik. A hármas tagolás ezen is megtalálható. Középen a hatalmas napra64 Egri Dobó István Múzeum, ltsz. : 68. 65 Racliham, Bemard : i. m. G6 Debreceni Déri Múzeum, ltsz. : V. 162/1939. 67 Szolnoki Damjanich János Múzeum. 68 Főv. Tört. Múzeum — Vármúzeum, ltsz. : 51.950.1. 69 Egri Dobó István Múzeum, ltsz. : 55.1467.1. 70 Miskolci Hermann Ottó Múzeum.