Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Soproni Olivér: Régi magyar ólommázas kerámia

nevet viselte — a rajz minden magyaros színezete mellett is visszamutat a motívum itáliai eredetére.

6 Szerepel még az itáliai tálakról jól ismert koncentrikus ívsor, vagy az üres ívminta is.

7 A pontdíszes ívekben eleinte a pontok elrendeződése teljesen rendszertelen. Ezt mutatják még az ausztriai tálak is,

8 bár jóval fiatalabbak. Rajzuk merevségében sokkal inkább hasonlítanak a XV. századi itáliai darabokhoz, mint az azzal majd egyidős könnyedebb, invenciózusabb magyar díszítésmód. Két budai tál még ennek a jegyében született. Az egyiken (2. kép)

9 az ívek lazán vannak egymás mellé helyezve, közeiben az elmaradhatatlan hármas levélkékkel, az ,,életfa" elkorcsosult maradványaival. Sokkal ötletesebb rajzában a másik, a madaras tál (3. kép).

10 A kettős ívsorban elhelyezett levélkék pikkelyminta benyomását keltik. Élt e mintával a habán művészet is, bár kissé megváltozott formában. Erős bizánci hatás érezhető e tálon, ikonok díszeire, de egyúttal szikrázó drágaköves boglárokra is emlékeztet, és a felsőtiszai kerámia erősen bizánci hatású díszítmónyein nem egy esetben találkozunk vele.

11 De a magyar művészetre oly jellemző rendszerezés már itt is megindult, és egy másik tabáni tálon (4 kép)

12 a pontok szabályos boglárokba rendeződtek, az ívek között az elmaradhatatlan kis hármas levélkékkel. Öblében a korabeli török és magyar úri hímzésekről is jól ismert gránátalma motívumát láthatjuk — ami majd a peremeken is meg fog jelenni —, a virág tövében a két kis sziklevélkével, melyről a következőkben még meg fogunk emlékezni. Még tovább fejlődött e motívum egy esztergomi peremtöredéken (5. kép),

13 ahol az ívekben a pontok már ragyogtatóvá alakultak, és a nagy vörös korongokat apró zöld levelek keretezik. Ez már a fejlődés utolsó fokát és befejezését reprezentálja, amikor már az egyes ívek határozott és rendezett terekké változtak. Igen érdekes az a variáció, melynél az ívek kifelé fordulnak, és nagy füzéreket alkotnak. A barokk művészet idáig érő leheletének hihetnők ezt tálaink peremén, különösen, ha egy sárospataki töredéket veszünk szemügyre (6. kép).

14 Ezen a kifelé forduló íveket akantusz levelek formázzák, és ezek fogazott levelei valóban egy füzér benyomását keltik. A kis hármas levélkéket itt is megtaláljuk, csakhogy most fordított, befelé forduló állásban. De ismerjük e motívumot hat ívével már Mátyás pénzeivel datált alföldi sírok pártaöv leleteiről is,

15 és 6 Seymour de Ricci : A Catalogue of early Italian maiolica in the collection of Mortimer L. Schif. New-York ,1927. 53. kép, Siena, XV. század ( V) 7 Egri Dobó István Múzeum ltsz. 55.1521.1. és 55.1543. 1. 8 H. T. H. Bosserl : Volkskunst in Europa. Berlin, 1926. XXXIII. tábla. 20. kép, CVIII. tábla 18. kép. 9 Főv. Tört. Múzeum — Vármúzeum. Várásatás 55.950.1. 10 Főv. Tört. Múzeum — Vármúzeum. Tabán, 262. 11 Országos Néprajzi Múzeum. 12 Főv. Tört. Múzeum — Vármúzeum. Tabán, 126. 13 Esztergom várásatás (56). 14 Sárospataki Rákóczi Múzeum T. 3. T. 7. — Szolnoki Damjanich János Múzeum ltsz: 55.170.1.; Miskolci Hermann Ottó Múzeum ltsz: 53.688.34., 53.688.33, 16.147, 53.688.39. 15 Szabó Kálmán : Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibi. Hum. Hist. III. Budapest, 1938. Pártaövek Benéről XL

VI. sírból, 65 344. kép. Tiszaújfalu, Aranyegyháza ós Bácsa. Ezek ezüstlemezek és a falusi nép használta azokat. E községek a hódoltság alatt elpusztultak.