Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája
9. kép. Az 1840—41-ből származó herendi massza és égetési kimutatás rés7.1ete (Iparművészeti Múzeum Adattára) hattá volna fenn magát. 50 Fischer sikerének titkát egyedül Petrik Lajos ismerte fel. 51 Mai szaknyelven úgy fogalmazhatnánk meg, hogy Fischer felismerte a munkaigényes gyártás nagy jelentőségét. Hallatlan energiájával, ügyességével egy-egy kitűnő alkalmazottjától igyekezett mindent eltanulni. Felismerte a sajtó jelentőségét és hatalmát és az akkor induló és egyre gyakrabban megismétlődő nemzeti- és világkiállítások hasznát. A régi porcelánok utánzása másnak ő előtte nem jutott eszébe, viszont őt erre főúri pártfogói vezették. A historizmus áramlatába jutott Európa élvezettel szemlélte kitűnő utánzatait, amelyekről ő maga azt hitte, hogy nagyobb értékűek a régi eredetieknél és váltig hangoztatta, hogy készítményeit elsősorban nagy gyűjtők gyűjteményeinek kiegészítésére szánta. Személyes ambíciói munkássága folyamán majd mind beteljesültek és szívós kitartással dolgozott azon, hogy a köztudatba, mint a magyar porcelán felfedezője, megalkotója vonuljon be. Ebben nagy segítségére volt unokája, Farkasházy Jenő, aki számos anekdota és 50 Oly gyár pedig mely külföldi anyagok földolgozására van alapítva, előreláthatólag egészségcsen nem fejlődhetik és hazai nyersanyagaink eddig csaknem teljesen ismeretlenek voltak." Petrik Lajos : i. m. 51 „Fischer belátván azt, hogy a Csehországból Herendre szállított földből készített porcelánnal nem versenyezhet a külföldi gyárakkal, csak finom porcelán előállítására fektetett súlyt, melynél az anyag ára nem volt mérvadó. Fischer különlegességeivel és régi porcelánok ügyes utánzataival képes volt gyárát fenntartani és hírnévre tenni szert, de örökösei alatt a gyár gyorsan hanyatlott." Petrik L.: i. m.
