Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája

5. kép. Meisseni modorú herendi poreelán csészealj (jobboldalt) és magyar stílusú változata bakonybéli keménycserépből készült kistányéron 1855 k. (Iparművészeti Múzeum) megjelenésében általában lemond a művészi igényről. Már a század elején sok műhely tér át keménycserépgyártásról porcelánkészítésre, vagy párhuzamosan készíti mind a kettőt. Ez az az általános európai áramlat, amely 1840 táján a bakonyi kerámiaműhelyekben is érvényesült. A magyar porcelánkészítéssel kapcsolatban eddig az a felfogás uralkodott szakirodalmunkban, hogy az arra irányuló törekvéseket a bécsi kincstári porcelángyár érdekében tudatosan elfojtották. Valóban a bécsi gyár védelmében 1744-től mindennemű porcelánkészítési kísérlet ellen vizsgálat elrendelése, büntetésképpen a berendezés elpusztítása s a szerszámok elkobzása helyeztetett kilátásba. Ez azonban az egész birodalomra vonatkozott,

14 1825-ig,

15 amíg Bretzenheim herceg Telkibányán kis manufaktúráját létrehozta — amely egyben az utolsó főúri manufaktúra Európában — Magyarországon komoly kísérletről adatunk nincsen. Hogy Bretzenheim tevékenységét nem akadályozták meg Bécsből, ezt kizárólag származásával magyarázni nem tudjuk. Ami a sokatemlegetett s az 1770-es években lezajlott bécsi Batthyány-féle kísérletet illeti,

16 azt mai szakismereteink alapján nem vehetjük komolyan, az 14 Sorgenthal felterjesztése a kincstári porcelángyár direktóriumához 1793. február 18-án. Mayer, Hans : Böhmisches Porzellan und Steingut. Leipzig, 1927. 15 A regéczi porcelángyár alapítását Mihalik 1825-re teszi. Mihalik Sándor : Adatok a regéczi porcelángyár történetéhez. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1957. 16 Siklossy László : Batthyány Tódor porcelánpöre és kisbéri majolikagvára. Búvár 1940. VI. évf. Budapest.