Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai

neszánsz kedvelt szimbóluma a gyöngyvirág látható és 1655 évszám olvasható. A klasszikus újkeresztény hagyományok és az erdélyi italo-turk hatás harmonikus egybeolvadását látjuk a 14,286 ltsz. (m : 20 cm) „félpintes" levendulakék kancsón. A nyakon és a talp felett a tradicionális újkeresztény karéjos csipkedísz (14. kép), míg a felső sávban fehér pikkelyek és a középső sávban színes zománcra emlékeztető kék-sárga-zöld stilizált virágok, halványlila vonatozással. Stílusában e csoportbatartozik a bukaresti évszámnélküli korsó, (5. kép) mely az összes jellegzetességeket egyesíti magában : a törökös formát, az összecsípett szájú németes kiöntőt, a levendulakék alapmázat, a hosszú vékony virágdíszes nyakat és gömbszerű testen pikkelyes, díszes sáli, kép. Levendulakék korsó ónfedéllel v

ot. A reliefszerű domborúsággal felrakott, lila vonalkás fehér virágok és indák ugyancsak az ötvösművészet remekeire emlékeztetnek. E korsónak a kora is 1657-re tehető és átmenetet képez az Iparművészeti Múzeum 2833 ltsz. (m : 12 cm) kék, sima dinnyetestű korsója felé. Ez utóbbi nyakán 1659 évszám és fehér csipkepártázat látható. A testet három sáv osztja, a felső és alsó részben fehér pikkelyes dekoráció, míg a középső sávban túlnyomóan fehér és sárga, valamint lila zománcszerű reneszánsz ornamens.

57 Ide soroljuk az 58,683 ltsz. (m : 10 cm) apró csuporformájú fedeles edénykét, melynek levendulakék mázán fehér és sárga stilizált indaszerű dekoráció van. Növeli becsét az eredeti fajánszfedő, amelyet még csak a fenti bemutatott 2871 ltsz. kék kupán láttunk fennmaradni. Nyilván az elpusztult eredeti fedőket pótolták később ónfedelekkel, ami rávilágít arra a körülményre, hogy az ónfedeleken levő évszámok rendszerint későbbiek, mint maga az edény kora. Hasonló edény a 2879 ltsz. (m : 19 cm) levendulakék ónfedeles kupa, derekán középütt szegfűcsokor, talpa felett karéjos csipkézet (9. kép) ; feltűnő a sávosztó fehér csíkok alatt sárga dudoros karima. A kolozsvári múzeumban egy hasonló kék kupa található 1651-es évszámmal és itt említjük meg, hogy ott láttunk továbbá egy 1659 évszámú kék alacsony gerezdes dinnyeformájú korsót EZECHIEL SHELL felírással. Ennek kék alapú testén tiszta fehér akantuszinda és virágdísz dekoráció volt. Történelmileg is nagy érdekességgel bír a kolozsvári Múzeum 1662 évszámú Rákóczi címerrel díszített „ónfedeles bokálykancsója" (4. kép). A fentiekben összefoglalt díszedénycsoport dekorációján nemcsak a korabeli erdélyi zománcos ötvösmunkák formakincse, hanem az a török stílus is megnyilvánul, amelyet az úgynevezett „erdélyi szőnyegeken" előforduló hasonló tagolt szegfűmotívum jellemez. Minden bizonnyal az alvinci telep említett pusztulásával magyarázható, hogy ezeknek a kimagasló műtárgyaknak sora egy időre megszakad és az a 57 Dr. Layer Károly: Oberung. Ilabanenkeramik. 1928. Lipcse.