Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai

szabad légkörben, melyben ,,csak az az egy obligatio]

ok volt, hog}' mivel mesteremberek úgy mint késcsinálók és fazekasok voltak többire, a fejedelem udvara számára mindent fél áron dolgozzanak."

26 Egy évvel később a fejedelem donacionális levele már birtokaikban is erősíti az újkeresztényeket.

27 1625-ben Bethlen kiadja nevezetes iratát s ebben tanúskodik államférfiúi bölcsességéről gazdasági előrelátás, politikai és vallási türelem dolgában : „Gabriel dei gratia, sacri imperii et Transylvaniae princeps etc . . .—. . . qua sane benignitate nostra Anabaptistáé moti, elapsi superioribus expeditionibus féliciter per nos susceptis in hoc Regnum nostrum Transylvaniae commigravere, ac loco e speciali munificencia illis assignato in oppido mostro Alvincz sedes fixere, mechanicis, quas optime callent, artibus, grata regnicolis obsequia exhibantes . . . etc, Datum in civitate Nostra Alba Julia die 25a mensis augusti anno millesimo sexentesimo vigesimo quinto."

28 Az alvinci kerámiaműhely működésére ekkor már következtethetünk, éspedig abból a körülményből is, hogy nemcsak a termelés, de az áru piaca is kialakult. A gyulafehérvári országgyűlés rendkívül becses kultúrhistóriai értékű okiratban, az 1627-es limitációkban, határozza meg az újkeresztény iparosok termelési és értékesítési szabályait : „az újkeresztény fazokasok ebből is tartsák magokat az többi fazokasokhoz".

29 „Az többi fazokasok között pedig a szászok, nem elégszenek meg azzal, hogy az eredeti privilégiumokat megnyirbáltatják, de addig járnak a fejedelem nyakára, amíg az bele nem egyezik, hogy „articulariter prohibiti sunt opificia inter Saxones vendere, etiam is publiais nundis".

30 Bethlen alatt azonban ezt még nem éri el a szász befolyás, csupán 1. Rákóczy György idejében. Bethlennek csak az a kikötése, hogy török kereskedőknek ne árusítsanak, nehogy a kiváló termékek kikerüljenek az országból. íme az első műtárgyvédelem hazánkban !

31 Ebből is következtethetünk arra, hogy „többire fazokasok és késcsinálók voltak"

32 a tömegárun felül művészi kerámiákat és evőeszközöket is készítettek. A megrendelőnek ilyesminél mindig volt szava s valószínű, hogy a török kereskedők ízlése is befolyásolta a műveket. Bethlen pedig egyenesen a portáról hozatott számukra becses nyersanyagot, amikor „Toldalaghi Mihály uram . . . parancsolatjából, vásárolt az újkeresztényeknek az portán elefánt fogat, gyöngyházat, berzsenyfát . . .",33

a ami a kés- és villanyelekhez kellett. A kolozsvári múzeum őriz néhány ez időből való díszedényt. Jellegük még erősen olasz reneszánsz, amihez hozzájárult talán az is, hogy az alvinci telep élén ekkor egy olasz szárma28 1767. június. Halmágvi István naplói. Monum. Hist. Hung. II. 38. köt. 312 — 313 1. (1906). 27 1622. júl 4. Lásd Szentkatolnai Bak i. m. 28 1625. aug. 25. Tört. Tár. 1890. 29 1627. okt. 24-i Limitatiok. Art. XL. Gyulafehérvári Országgyűlés. 30 1631. 5. jun. Benkő József : Transilvania, 1778. I. köt. Cap. VI. de Transsilv. Nationibus. Pag. 495. 31 1628. Annuentia Anabaptistarum Alvinlziensium : ,,ita tarnen ne iisdem opifieibus res mcrcimoniales propter ipsorum arte elaboratas Tureis vend ere licitum sit." Gyulafehérvári Káptalan. Senturiae E. N. 36. 32 1636. „áprl. 5 — 7. Fejérvár. Ebéden voltam Vinczen. Vettem egy bokor kést, melvet adtam Fehérvizi Péter uramnak." Haller Gábor naplója. 32. old. (Erdélyi Tört. Adatok. IV. köt. Kolozsvárit. 1862.) 33

a 1623. Badvánszky Béla: Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. I. köt. 104. old. Budapest, 1888.