Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai

Ezek tehát azok a történelmi tradíciók, melyek megmagyarázzák miképpen jutott Bethlen Gábor arra a meggyőződésre, hogy ,,az országba idegen országbul nagy költséggel mindenfele jó mesterembereket, tudós fundálókat, kőműveseket behozat", akik „hasznára voltak mind fejedelmeknek s mind az országnak", mely örvendetes tényt Szalárdi szegezi le Siralmas Krónikájában.

16 Az anabaptisták számára azonban ugyancsak siralmas volt ez a letelepedés. Segesvári Bálint Krónikája így szól erről : „hozzanak sok bányász, aranyászó legényeket, többet ötszáznál, feleségek — gyermekekkel egyetemben Körmöc és az többi bányákbul, onnét fel j ül, de nem jó akaratjuk szerint, hanem mind válogatva írva voltának . . . pénzverők is voltának köztük, kéntelenség alatt kellett eljönniek."

17 Bethlen erről levelez feleségével : „Pécsi kőművesei felől iratsz édes szívem, hogy egy szász faluba bocsássuk őket. De ne ez legyen, hanem Vincén telepítsd meg és ne csak a kőmíveseket, hanem mindenféle míves emberöket. Adass házhelyet, puszta szöllőket nekik, kapjanak levéllel szabadságot, hogy semmi paraszti szolgálattal ne tartozzanak,"

18 A „Dunaparton Királyfalva nevű mezőben" pedig így ír pár hét múlva Károlyi Zsuzsannának : „Új Keresztyéneket ismét vitetek, édes szívem ha Isten engedi, posztócsinálókat, egyéb mesterembereket is igyekszem köztük kerestetni, ezek híjában ne hagyjuk ülni őket immár." Hadseregének uniformis szükségletéhez posztós újkeresztényeket keresett Morvában

19 és a nehéz háború viselésének gondjai között egyre a kis Erdélyország iparának érdekét tartót la szem előtt. Amikor Bethlen 1620-ban Kőszeget megvette, Batthyány Ferenc és Lovkowitz Poppel Éva fogadták Rohoncon fényes vendéglátással, és nem csak képzeletünk mondatja velünk, hanem egy onnan való leltár0 hogy a fehér újkeresztény fajanszokkal terített asztal és díszlő pohárszék, csak megerősíthették ama elhatározásában, hogy ezeket az iparosokat Erdélybe viszi, vagy kényszeríti, ha kell. Az anabaptisták a fejedelem letelepítési parancsának történetét elbeszélik krónikájukban : „Bizonyos Bötsely Simon (Pécsi Simon) kanczellár Erdélyből . . . mint monda, azon czélból jött, hogy Magyarország választott királyának, Erdély fejedelmének stb. abbeli óhaját előterjessze, hogy elüljáróink községeinkből jól gyakorlott kézműveseket Erdélybe engedjenek áttelepedni ; valamint azt is mondta, hogy ő maga szintén óhajt tele16 1622. Szalárdi János, Siralmas Krónikája. I. könyv. 5. fej. Bethlen Gábor fejedelemsége. Az újkeresztények behozása „az országba idegen országokbul nagy költséggel mindenféle jó mesterembereket, tudós fundálókat, kőműveseket behozat vala. Magyarországból az újkeresztyenek közül majd kétszázig való jó mesterembereket (ha nem többeket) mind feleségekkel mind gyermekekkel behozatván és azokat Alvinczen az Maros fordulatjában igen alkalmatos kis helyre, bizonyos privilégiumokkal szabadságokkal megtelepítvén ..." 17 1622. 22. januarji 1622. 3. martii ,Jiozának ismét újólag új keresztyéneket." Erdélyi Tört. adatok IV. kötet. Új Folyam. I. köt. Kolozsvárott, 1862. 189. old. Segesvári Bálint krónikája, 1606 — 1654. 18 1621. aug. 22. Pozsonyi mezőben. Tört. Tár. 1882. 131. lap. 1621. szept. 14. Tört, Tár. 1879. 215. old. 19 1621. jan. 3. „elfogták Rudolf Hirzl elöljárót s Xikolsburgba vitték. 10. júl. jött oda Franz Dietrichstein kardinális und erzählt ihnem der H. Cardinal mit vielen scharfen Worten, wie Avir Brüder mit dem Bethelhem Pandita gemacht, ihm auch mit Geld zum Krieggeholfen.

." Anabaptista Krónika. 20 1635. jún. 15. Rohoncz. Inventar. Batthyány levéltár.