Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről

5. kép. Részlet az aquineumi helytartói palota jelenetes mozaikjából ábrát előzetesen nem karcolták be az alapba, amire egyébként több adatunk van. Egyes vélemények szerint ezt az eljárást a hellenizmus óta követték. A külön készített, utólag összeillesztett részletekből álló műveken, különösen a nagyobb kompozícióknál az előzetes részek érintkezési íélületeinél hiányosságok, hézagok, sőt kétszeresen kivitelezett helyek keletkezhettek. Éppen az ilyenek szembetűnő előfordulásai vezettek rá a fordított, tükörképes, több részletben történt rakási módszerre.

18 A pompei Casa del Fauno nagy Alexandres mozaikján több helyen találunk ilyen jelenségeket. Természetesen a negatív rakási mód csak összetettebb ábráknál, főleg figurális képrészeknél volt használatos. Ellenben a nagyobb rész, a geometrikus, növényi mintázatokat pozitív — helyi — kirakással alkották meg. Az elmondottak alapján az ókori mozaikkirakás menetét a következően képzelhetjük el : először az elkészítésre kerülő művet vázlatszerűen alkották meg, ennek alapján jött létre a karton. Ha a minta bonyolultsága megkívánta, úgy a szükséges részekről külön részkartonokat készítettek a negatív kirakás részére (Setzkarton). Majd a geometrikus részek főbb vonalait tartalmazó keretműfélét képezték ki. Magát a kirakást a rendszer lényeges vonásaival kezdték el, az így létrejött rekeszek közül előbb azokat töltötték ki, amelyek egyszerű módon, pozitíve elvégezhetők voltak. Ezeknél mindig előbb került sorra a mintázat, utána következett a fennmaradó részek kitöltése. A hasított, háromszögforma, és egyéb szabálytalan a négyzetestől eltérő szemek elárulják a 18 1. 10-os sz. j.