Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Csányi Károly: Anatóliai török imaszőnyegek az Iparművészeti Múzeumban

CSÁNYI KÁROLY ANATÓLIAI TÖRÖK IMASZŐNYEGEK AZ IPARMŰVÉSZETI MŰZEUMRAN A hithű mohamedán, a Korán előírása szerint, naponta ötször mosakszik, és egy kis szőnyeget a földre terítve, Mekka felé fordulva, ötször végzi el tornagyakorlatnak is beillő imádkozását. Ez a kis szőnyeg, amelyet a török használ, lehet akármilyen díszítésű. A szakirodalomban azonban csak az olyan szőnyeget nevezzük „imaszőnyegnek", amelynek tükrében a mecset imafülkéje (mihrab) van ábrázolva. Az ilyen, aránylag kis méretű szőnyeget nevezik Szedsade-nak, a szó jelentése Karabaesek szerint „aki magát imádkozva meghajtja". Egyúttal a kereskedelemben az átlagban 1,00x1,80 m nagyságú szőnyeget jelöli. Sehol Ázsiában, az egész szőnyegterületen, annyi imaszőnyeg nem ismeretes, mint éppen Anatóliában. Feltűnik ez a gazdagság az Iparművészeti Múzeum szőnyeggyűjteményében is, ahol 52 darab török imaszőnyeget őriznek. Ezeknek rajza és színezése, keletkezési helyük szerint, meglehetősen változatos. Ez a gazdagság érthető, mert a török megszállás idejében (XVI—XVII. század) Erdélybe nagyszámú török szőnyeg került (köztük imaszőnyeg is), főleg brassói kereskedők révén, melyeknek egy része az erdélyi templomokban maradt meg, többnyire a padok elejének és a karzatok mellvédének dísze gyanánt. (Pl. Brassóban a Fekete templomban 112 török szőnyeget őriztek.) Ez tette lehetővé, hogy az Iparművészeti Múzeum, jórészt az erdélyi anyagból, 1914-ben páratlan török szőnyegkiállítást rendezhetett, ahol 312 szőnyeg közül 131 volt anatol imaszőnyeg. E szőnyegek készítési helye Usak, Jordesz, Kula, Ladik, Mudsur, Melasz. Az Iparművészeti Múzeum szőnyeggyűjteményében őrzött idetartozó imaszőnyegeket az alábbiakban ismertetjük : I. USAK IMASZŐNYEGEK Anatóliában a szőnyegszövés, perzsa hatás alatt Usakban éri el legmagasabb fokát. A XVI—XVII. században ez a hely volt a szőnyegszövés középpontja. Itt nagyobb manufaktúrák is működtek, melyekben a szultáni udvar részére is dolgoztak, emellett azonban úgy a városban, valamint a környékén is elég nagy számú műhely működött. Usakban a szőnyegszövés 1600 táján éri el virágkorát. Még a XVII. században is, bár a XVI. sz. nyomdokain, változatlanul magas fokon áll. A XVIII. században a lendületes formák megmerevednek, ami mindig a hanyatlás jele. Miként „Az Erdélyi szőnyegről" szóló tanulmányomban beigazoltam, az Erdélyben nagy számban meglevő szőnyegek jórésze az úgynevezett Erdélyi