Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Koós Judit—Somogyi Árpád: Adatok a magyarországi XVII—XVIII. századi orosz könyvek fametszeteihez

A régi orosz könyvek — mondja Szidorov —- tarkák és derűsek, mint a népi szőttesek. Tanulmányozásuk során valóban e tulajdonságuk tűnik fel legelőször a kutató előtt. E színesség, a fametszetes címlapok, a lapokon elhelyezett fejlécek, tematikus illusztrációk, záródíszek, iniciálék, nem utolsó sorban a kétszínű nyomás eredménye. A piros-fekete nyomást — mint ismeretes — a régi orosz nyomdászok a nyugat-európaitól eltérő módon fejlesztették ki. Míg nyugaton a két színt külön-külön nyomtatva alkalmazták, addig Oroszországban egyszerre nyomtatták, egyetlen formáról, mindkettőt. Ez, a máshol nem alkalmazott kétszínnyomó technika abban állott, hogy az egész dúcot előbb feketével, majd a vörösnek szánt sorokat, iniciálékat letörölve, vörös festékkel kenték be. A vörös festéknek meg volt a speciális rendeltetése : az egyes sorok kiemelésére és a fejezetek élén álló iniciálék hangsúlyozására szolgált. A fejlécek, tematikus illusztrációk és záródíszek dúcai mindig csak fekete nyomásban kerülhettek a könyvek lapjaira. Ezt a kialakult szabályt az orosz nyomdászok hűen követték. A változatos ornamentikát mutató fejlécek, a fekete, vagy vörös iniciálék és a feltűnően vörössel kiemelt szavak, mondatok és sorok festőivé teszik a régi moszkvai nyomdák könyveit. Ez a díszítési mód határozza meg művészi értéküket, melyet nemritkán művészi bőrkötésük is gazdagít. Bár a könyvekben valamennyi fametszettípus egyforma jelentőségű : a fejlécek fokozott szerepét biztosítja az a különleges helyzet, melyet a régi orosz ornamentika megőrzésében képviselnek. Megfogalmazásukban, kompozíciójukban, kialakításukban a fellelhető díszítőmotívumok speciálisan ősi orosz sajátosságokat mutatnak. Annak ellenére, hogy a fejlécek igen nagy számban fordulnak elő, mégis a legváltozatosabb ornamentikával alakított dúcokat fedezhetjük fel közöttük. Az orosz fametszőművészet legrégibb motívumait a fejlécek őrizték meg, de ugyanakkor éppen ezeken mérhetők le legjobban azok a különböző forrásokból eredő hatások, melyek a XVII—XVIII. században e művészetet érték. A hazánkban található régi orosz könyvek fametszetes fejlécei alakjuk és ornamentikájuk elrendezése szerint csoportosíthatók. Leggyakrabban 8. Burcev : Szt. Lukács evangélista. Biblia, 1664. 14* 15 211