Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Cs. Katona Imre: A szendrői ref. egyház XVIII. századi nyomott úrasztalterítője és a hazai nyomás fejlődése a XVII—XVIII. században

XVIII. századi emlékanyagunk összegyűjtése és módszeres feldolgozása azonban még sok tekintetben módosíthatja e művészetről kialakult képünket.

9 A hatások összetevői is pontosabb kontúrokban jelentkeznek majd előttünk. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy e művészet összetevői két főkomponensre vezethetők vissza, ezeken belül azonban számtalan kisebb-nagyobb, nyomásművészetünk alakulását, fejlődését meghatározó hatással találkozhatunk. Ezek részletes kielemzése, így e művészet teljes képének felrajzolása fontos, időszerű feladat. Egyikük-másikuk elemzésére dolgozatunk harmadik részében teszünk kísérletet, különösen hagyományainkban jelentkező renaissance és az oszmán—török elemek kimutatására. De a többi hatások kimutatása sem érdektelen feladat, ezt azonban a dolgozat keretei nem teszik lehetővé. Végül, de nem utolsósorban rátérünk magára a tárgyra. Az idevonatkozó irodalom hallgat róla. Ennek elsősorban az az oka, hogy mind ez ideig nem ismerték fel értékeit, egészen közönséges, az ország számos más egyéb helyein is található darabnak vélték. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az ilyen és ehhez hasonló, nem a tárgy beható vizsgálatára támaszkodó feltevések, vélemények, mennyire alaptalanok. Tárgyunk szinte egyedülálló a XVIII. század első felének magyar nyomásművészetében. Már maga ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy bővebben foglalkozzunk vele, vegyük alapos, mindenre kiterjedő elemzés tárgyává. A meghatározási munka azonban szükségessé teszi, hogy minden olyan mozzanatra felfigyeljünk, mely a tárggyal, annak sorsával összefügg, akár eredeti helyével, akár a múzeumba kerülésével kapcsolatban.

10 Lehetséges, hogy tárgyunk több 9 A kisázsiai csomózott szőnyegek kapcsolata a török hímzésekkel mindmáig teljesen tisztázatlan kérdés, noha ennek lehetőségét már Palotay is felvetette (Oszmán —török elemek a magyar hímzésben, Bp. 1940. 16. old. XXXVIII. tábla, 140 — 151. és 142. ábra.) De ugyancsak tisztázásra szorulna a hódoltság alatt (talán már előtte is) keletről, az oszmán törökség közvetítésével különböző úton-módon hazánkba kerülő nyomott-anyagok hatásának kérdése is. Bizonyos ugyanis, hogy a török „nyomtatott" anyagok iránti igény megvolt a magyar lakosság körében is, tanúság erre Rimai János portai követ vásárlásainak jegyzéke is, melyből — mint ezt Palotay helyesen jegyezte meg (Palotay : i. m. 17. old.) nemcsak az tűnik ki, hogy milyen török vászonfélék voltak akkoriban Konstantinápolyban kaphatók, hanem az is, hogy itthoni használatra — magyar ember szemével nézve — milyen anyagok látszottak alkalmasnak. A lajstromban fehér patyolat alapú és festékes, vagyis előzetesen valamilyen alapszínnel lefestett állati és növényi mintázatú kelmék egyaránt előfordulnak. Persze nyomásművészetünk fejlődésére kiható egyéb tendenciákkal is számolnunk kell, mint ahogy hímzőművészetünk fejlődését sem lehet csak egy-két hatásra visszavezetni. A 17. században valósággal tódulnak hazánkba az idegen kelmék. A keleti szőnyegek sem csak Erdély és dél, hanem észak, északkelet, sőt északnyugat felől is több úton kerülnek hazánkba. Érdekes megfigyelésekre tettem szert 17. századi textil-emlékeink kutatása közben a kecskeméti állami levéltár mintegy 40 kötetre rúgó városi számadáskönyveinek tanulmányozása kapcsán. Arra ugyanis, hogy Kecskemét város pl. a szőnyegvásárlásait menynyire az ország különböző helyein eszközölte. Többek közt még Zólyomból is hozattak szőnyeget Kecskemétre (Számadáskönyvek 8. kötet, 1676. 83. old.). A felvidéki városoknak nemcsak az ipara fejlődött ki meglehetősen korábban és fejlettebb szinten az ország egyéb városainál, hanem a kereskedelme is. Lengyelország, Morvaország és Szilézia kereskedelmi kapcsolatai is jelentősek voltak ezidőtájt. Az innen beáramló különböző textilanyagok sem lehettek és persze nem is voltak hatástalanok textilművészetünk fejlődésére, alakulására. E hatások nemcsak szövött vagy hímzett, de nyomott anyagainkon is fellelhetők. 10 19 468. szakleltári szám alatt a következőket olvashatjuk : „Úrasztal terítő, fehér vászon, fakult, gazdag rajzú, sötétkék, nyomott díszítéssel. Közepén négyszögletes — palmettákkal és virágokkal körülvett — mezőben ugró szarvas. A négyzet körül az átlók és a középtengelyek irányában nyolc vázából kiemelkedő virágcsokor ; tulipánszálak sora és csörgősor között leveles díszű szegéllyel, melyen befelé újabb vázas virágcsokrok sorakoznak, a többi helyet kis virágszálak és rozetták töltik ki. Magyar, XVIII. sz. e. f. Méret : 1,79, sz. 1,76." 7 Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve II. — 97