Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

10. Sakkfigurák láttán a gyárosok anyagi érdekeik védelmében ne pereskedtek volna, csak abban az esetben képzelhető el, ha közöttük valamilyen megállapodás volt érvényben, melyről egyenlőre nem tudunk. A munkácsi gyár működésének értékelése során ki kell emelni Schossel András művészetét, aki a múlt századi magyar kisplasztikát jelentős alkotásokkal gazdagította. Egyik legjelentékenyebb műve a természetes nagyságnál kisebb Kossuth-mellszobor, melyet nevével szignált. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében egyetlen olyan Munkács jelzésű tárgy van, amit Schosselnek lehet tulajdonítani egyrészt jellege miatt, másrészt mert nincs idegen öntött vas előképe, s ez : a sakkjáték. (9—10. kép. Függelék 38.) Érdekes példája a múlt század historizáló irányzatán belül gyakran megmutatkozó stíluskeverésnek, s ugyanakkor annak a törekvésnek, hogy a magyaros ízlés is érvényre jusson. A játék dobozán kinyitva — mely szokás szerint egyszersmind a sakktábla — a váltakozó színű négyzetek jelzésére áttört gótikus mérmű, illetve rovátkolással megkülönböztetett díszítés van. A sakkfigurák közül a király, a királynő, futár, lovas huszár és gyalogos parasztalakok sújtászsinóros magyaros ruhákba, sapkákba, fátyolos fejdíszbe öltözöttek. Az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott és elismerést szerzett játékkészlet, hazánkban mai napig meglehetősen közismert és kedvelt, mondhatni kuriózum. Sakkot általában keményfából vagy csontból faragnak, s ettől a szokástól eltérés : különlegességet jelent, mint például a meisseni porcelánból, vagy jelen esetben munkácsi öntöttvasból készült példányok esetében. A múlt századi magyar vasöntés művészi darabjainak mérlegelésekor idézzük Kossuth Lajosnak az 1842-es Első Magyar Iparműkiállításról írott jelentését, mivel a benne foglalt értékelés ma is megállja helyét : ,,Az idő rövid volta okozhatá, hogy a magyarországi vasgyártás terjedelméhez s különszerűségéhez képest az első magyar iparműkiállításon képviselve távolról sem volt. Miért is ezen fontos iparág kimerítőbb ismertetését úgy terjedelmére, mint tökélyeire, s hiányaira nézve, a jövő kiállítás alkalmára kell halasztanunk. — Jelenleg csak 4 vashámor s illetőleg vasöntőgyár volt képviselve, nevezetesen : 1. A munkácsi uradalom vasgyára különféle vasöntvényeket küldött be. 2. Hoffmann-testvérek és Maderspach Károly ruszkabányai bányaműtulajdonosok, . . . 3. A szilvási vasgyár ; . . .