Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

3. Tál, öntöttvas. Munkács, XIX. sz. közepe 4. Tál, keménycserép. Felvidék, XIX. sz. közepe formát utánzó lapos vastál, alján feketére, belső oldalán zöldre festve. (Függelék : 49.) Jelzetlen, de ismert munkácsi készítmény

5 (3. kép). A Felvidéken, valószínűleg Körmöcbányán, szintén a XIX. század közepén készülhetett zöldmázas keménycserép hasonmása (4. kép). — Levélalakú tálakat, tányérokat kerámiából már a XVI. századtól kezdve készítettek külföldön, két tárgyunk összevetése és alapos vizsgálata mégis arra a megállapításra vezetett, hogy a vastányér készült ez esetben korábban és szolgált előképül a kerámiának. Ugyanis a szőlőlevelek fodros kontúrja, a fő- és hajszálerek, szárak, kacsok vonalát figyelve, milliméterenként haladva a tárgy felszínén, hajszálpontos megegyezést találunk. Különbség mindössze a kerámiatál 0,5 cm-rel kisebb átmérőjénél mutatkozik, mely az agyag égetésekor beálló összehúzódásból következett ; másrészt a cseréptányér plasztikájának lágyságánál, amely viszont a folyékony máz felületi elhelyezkedéséből adódott. Ezek a különbségek a technikai eljárásokból következő bizonyítékok, a másolás ténye mellett. Ha a kerámiatányért használták volna fel mintául, akkor egyrészt a vastányér lenne valamivel kisebb, másrészt a máz miatt ellágyult formákat vette volna fel a homok, melybe a modell átvétele céljából nyomni kellett, s így az abból kikerülő vasöntvény plasztikája lenne határozatlanabb, mint a tárgyalt óntányér esetében. Mivel ezek nem állanak fenn, a vastányér elsődlegessége bizonyított. Egy hátrafordított fejjel, hátát nyaldosó, lapos talapzaton fekvő szarvasalakú öntöttvas levélnehezék (5. kép. Függelék 50.) jelzetlen, de jellegénél és kivitelénél fogva megállapíthatóan magyar példányának ellentétes testhelyzetű rokon darabját, egy 1850 körül készült jelzett herendi porcelán szobrocskában fedezhetjük fel

6 (6. kép). Mindkét tárgyon nyilvánvaló a naturális hűségre való törekvés, például az állat szőrzetének, valamint a talapzat fűszálainak és leveleinek kidolgozásánál. A téma ötlete és az előképül szolgáló feltartott fejű vasszarvas azonban a berlini öntöde készítményei közül származik.

7 5 Rampacher Pál nemzeti érdekű védett öntöttvas-gyűjteményében egy jelzett munkácsi példány. 6 Történeti Múzeum 53.583 ltsz. 7 Schmitz, Hermann: Berliner Eisenkunstguss. München é. n. (1917) 32. tábla.