Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez

9. Részlet a 7. sz. képből kezesi idejük nem oly biztos, mint az említett szerény, népies fametszeté. Hogy az istenség annyira foglalkoztatta a Távol-Kelet művészetét, annak oka az volt, hogy, amint említettem, a Négy Világtáj királyai közül a legnagyobbnak tekintették. Ó volt a Mahayana szerint az Északi Régió — Uttara-kuru — királya, aki a Sumeru hegy arany szikláin trónol és a yakshákon, a félisteneken uralkodik. Ábrázolási módjának különböző változatait ismerjük : rendesen alabárdot tart a jobbjában és a bal tenyerén látható a stupa. Buddhista gyűjteményünk egyik legérdekesebb shingon darabja egy selyemre festett négyzetalakú festmény, (11. kép) amely figyelemreméltó nemcsak mint a mikkyo — az ezoterikus japáni buddhizmus — egyik jellemző emléke, hanem festői értéke szempontjából is. Tartalma egy dharani, egy bűvös erejű imádság a hozzávaló képkísérettel. A 42,5—40,2 cm nagyságú lap közepén négyszögbe zárt korong látható. Ebben foglal helyet lótuszkehely trónuson Vajrapani bodhisattva dhyanasanában ülő alakja, fején magas koronával, melyen a homlok fölött öt korong jelképezi az öt Dhyanibuddhát és egyben az Öt Világtájat, ti. a mindenség középpontját, Délt, Északot, a Keletet és a Nyugatot. A vajrayana stílusában ábrázolt, ékszerekkel feldíszített istenségnek nyolc karja van. Melléhez emelt jobbjában a vajra, az ékítményes jelképpé stilizált villám, elvont értelemben gyémánt, a legfőbb hatalmi jelvény. Bal kezében a lótusz szára, melynek válla fölé emelkedő kelyhén, mint a tökéletesség alapján helyezkedik el a cakra, a törvényt jelképező kerék. A három széttárt jobb kézben, felülről kiindulva: a gonosz szellemeket elfogó és összekötöző pányva, a pashu, alatta, mint másik tántrikus fegyver, a balta — parashu — és a khadga, a tudatlanságot legyőző kard, vajra-alakú markolattal. A balkezekben : a könyv —• pustakha, a Tant tartalmazó sutrával, a danda, egy pálca, végén a vajra egyik fejével és ugyancsak hosszú nyelén (melyet szalag díszít) a hármas ratna, a triratna, vagyis a cintamani. A középső ábrázolás négyszögéhez mind a négy oldalon egy-egy hasáb írás illeszkedik, szanszkrit szöveg, lánca írásjegyekkel. A sorok távol-keleti, kínai—japáni szabály szerint felülről lefele, jobbról balra futnak, szóval nem az eredeti szanszkrit szabály szerint, mely balról jobbra futó, vízszintes sorokat ír elő. A kezdő mondat japáni nyelvű, kínai írásjegyekkel. Hasonló japáni sorok előfordulnak még 18