Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez

FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN JEGYZETEK JAPÁNI BUDDHISTA KÉPEKHEZ Az itt közölt Amida-Kwannon-Seishi (Szanszkr. Amitabha, Avalokiteshvara, Mahasthamaprapta) háromságot (1. kép), egy ún. raigo-t, az életből távozó lélek fogadtatását ábrázoló képet a Szépművészeti Múzeum Évkönyveinek V. kötetében tárgyaltam először.

1 Véleményem akkor is nagyon jó volt a képről, és mint külső bizonyíték arra, hogy annak idején is mennyire megbecsülték a festményt, akkor is feltűnt nekem a sok javítás a nagyon megviselt régi selymen.

2 Az a meggondolás azonban, hogy a kompozíció tulajdonképpen sokszor ismételt, tipikus ábrázolás, a hagyományosan Yeshinnek

3 tulajdonított elképzelés nem tudom hányadik ismétlése,

4 aggodalmassá tett a kormegállapításban.

5 Ezért nem mertem a képet az Ashikaga korszaknál régibb időbe helyezni. Japáni tanulmányutamnak kellemes csalódást köszönhettem. A Felkelő Nap Országában szerzett tapasztalataim bátrabbá tettek. Be kellett ott látnom azt, hogy a Vay Péter által szerzett festmény a kivitel tökéletessége, és ezzel együtt a Távol-Keleten a művésztől annyira elvárt inspiráció szempontjából nem áll alacsonyabban azoknál a hasonló jellegű alkotásoknál, amelyeket ott is megbecsülnek és stílusuk alapján a Kamakura-korszakba helyeznek. Ugyanez volt az esetem a másik Kamakura-képpel, a magányosan álló, szemközt ábrázolt Amidával. (2. kép). Biztosra merem venni természetesen mind a két festménynél, hogy a figurális rész, mondhatjuk a fejek rajta, szóval a szigorúbb értelemben vehető művészi feladat megoldása, a Távol-Keleten követett gyakorlat szerint az iskolát vezető mester műve (3., 4. kép), míg az ékítményes rész, a ruházatot borító minták sokasága, ami az eredmény bizonysága szerint legkevésbé sem jelentett lebecsü1 Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, V. 1927 — 28. 176 — 182. o. 2 A kép állapota tovább romlott a háborús hányattatások során. 3 Yeshin Sozu született 964, megh. 1017. 4 Két ilyen kompozíciót kell, mint különösen klasszikust kiemelnünk. Az egyik a kyotoi Zenrinji kolostor, a másik az ugyancsak kyotoi Konkai-komioji tulajdona. 5 Érdemes figyelembe vennünk a következő sorokat, a Japanese Temples and their Treasures c. japáni hivatalos kiadványból (1910), a 437. táblán közöltAmida szoborral kapcsolatban : "With the increase in popularity of the Jodo ideal in the Kamakura period, the art of that time became centred about the worship of Amidé. The earlier representations of the god are invariably passively seated in benign contemplation, but it is characteristic of Kamakura times to show standing as prepared actively to bless and lead mankind to Paradise. The beautiful figure in the style of Kaikei created in the Kamakura period shows how the type became stereotyped later and lacked his gentle spirit and execution. The figure reproduced dates from the early Ashigaka period, and though it is far to having become the insipid thing we are so familiar with today, it shows that the evil influence has begun to work. Before long the proud old traditions of monasteries and of local schools became one dead level of uninspired mediocrity, till the image maker's boast was that he eould produce figures all his life, and not change one detail from the required canon."