Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Baktay Ervin: Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban
eredt és múzeumunk is neki köszönheti — egyéb ajándékain kívül — valóban értékes nepáli anyagának legnagyobb részét. Felvinczi Takáts Zoltán, a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum szervezője és három évtizeden át igazgatója, baráti kapcsolatban állt Schwaigerrel és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kiváló gyűjtő, aki mindvégig magyarnak vallotta magát, bőkezűen küldözte becses ajándékait hazánkba. A nepáli buddhizmus, mondottuk, közel rokona a tibeti lámaizmusnak. Az ábrázolásnak ugyanazok a szabályai érvényesek mind a két országban, mi több, ezek szinte változatlanul vagy csekély helyi módosulásokkal lépnek elénk az északi buddhizmus távolabbi területein, például Mongoliában és Kínában is. Csupán részletekben, az arcok típusában, a díszítések jellegében mutatkoznak eltérések àz említett területek ábrázolásmódja között, de ezek gyakran annyira elmosódnak, hogy például nem egyszer igen nehéz feladat, sőt lehetetlen megkülönböztetni egy nepáli munkát egy tibetitől. Itt természetesen arról a tibeti plasztikáról van szó, melyben az indiai-nepáli hatás uralkodik ; ugyanis már korán kialakultak Tibetben olyan iskolák, amelyekben erős kínai befolyás érvényesült. Sajnos, az irodalom eddig kevéssé foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miben áll az alapvető, döntő különbség az eredeti nepáli plasztika és a nepáli jellegű tibeti plasztika között, talán éppen az említett körülmény miatt, hogy a kettő szinte elválaszthatatlan egymástól. Festészeti művekben sokkal könnyebb a stiláris eltéréseket felismerni és például S. Hummel a „Geschichte der tibetischen Kunst" c. munkájában megemlíti ugyan Nepál hatását a plasztikában, de amikor a két művészet kapcsolatáról beszél, csupán a festészetből meríti példáit. 5 A. Gordon is csak annyit mond legújabb munkájában, 6 hogy Tibetben ,,. . . a korai 2. Mahászahaszra— Pramardani. XVI. sz. Balázs felvétele 5 Id. mű, Otto Harrasowitz, Leipzig, 1953. 17 — 19. old. Hummel, legújabb munkájában (Die lamaistische Kunst in der Umwelt von Tibet, O. Harrassowitz, Leizpig, 1955), noha külön fejezetet szentel Nepálnak (109 — 110. old.), szintén nem tér ki a tibeti és nepáli művészet összehasonlítására, vagy az őket jellemző eltérésekre. 6 Tibetan Religious Art, Columbia University Press, New York, 1952.