Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

2. Ormolüt foglalatú üvegtárgyak Green-től. Nagy Kiállítás, London, 1851. (111. London News VI. 7. szám) kandallót elfogadhatnók a hagyománytisztelet alapján.

25 Ugyanígy foghatnók fel az akkor még külön államként szereplő Toscana és Róma faragott renaissance cassoneit, vagy pietra dura berakásait. De ugyanekkor a franciák és poroszok is hoznak gótikát, s az angolok és mindannyian renaissance-ot, rokokót, romantikusát és a szecesszió stíluselemeit feltüntető tárgyakat (1., 2., 3. kép), sőt a klasszicista irány is képviselve van. Valamely tárgy művészi kivitelű stílusegysége még elviselhető, ha későbbi korban készült is. Azonban a kiállított tárgyak legtöbbjén egyszerre több, legtöbbször helytelenül alkalmazott stíluselemmel is találkozunk. A feudalizmus kézműiparának lassú fejlődéséhez szokott művészettörténeti kronológia az udvari és polgári stílusok kényelmes időzítését sok esetben átvitte a XIX. századra is. Valójában az elmúlt stílusok sem merevedtek meg, mondjuk egy-egy államfő uralkodásának ideje alatt, kiváltképp akkor nem, ha ez több évtizedre terjedt. A stílusváltozások nem következtek be sohasem a politikai változások hirtelenségével. Szemléletünkben a stílusrekapituláció korát a XIX. század harmadik har25 1806-ban megjelenik Angliában az a vélemény: ízléstelen és balul sikerült új stíluskísérletek helyett szerencsésebb valamely kiváló régi mű utánzása. Gloag : i. m.