Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

TA SN A DIN É MARIK KLÁRA KÉT VILÁGKIÁLLÍTÁS IPARMŰVÉSZETI TANULSÁGAI A XIX. század iparművészetének kutatója nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzeti vagy nemzetközi ipari kiállításokat. Eredetük, indítóokaik, eredményeik, hasznos vagy káros hatásuk — főleg a nagy nemzetközi megrendezéseknél, amelyeknek hatósugara már több világrészre terjedt ki — nem lebecsülhető. Révükön nemcsak addig az uralkodó osztály kévései számára ismert iparművészeti alkotások váltak a dolgozók széles tömegei számára ismertté, hanem távoli, kultúrnépek addig romantikusan interpretált művészete jelent meg eredetű mivoltában. Általuk nemzetek váltak ismertté, sőt az iparművészet fogalmának kialakulása és problémáinak felvetésében döntő szerepet játszottak. Az iparművészet kutatói a XIX. század értékelésénél újabban már be is vonják Őket értékeléseikbe.

1 A kiállítás fogalmába illő tevékenységgel már az ókorban is találkozunk

2 s ezért nem fogadhatjuk el azt a felfogást, amely a kiállítások eredetét az ugyancsak az ókorban már ismert híres területközi vásárokban látja. Ezekkel legfeljebbaz utóbbi évtizedek ipari vásárai állanak némi rokonságban, amelyek kizárólagos, kereskedelmi céljuk mellett megrendezésükben átvettek egyet-mást a kiállításokból. Tagadhatatlan, hogy a nagy vásároknak komoly kulturális kihatásuk volt, azonban ezekre kizárólag eladásra termelt áru került mennyiségre és minőségre való korlátozás nélkül. A kiállításokra kerülő anyag bizonyos fokig meghatározott szempontok szerint eleve elhatárolt. Amíg a vásáron a vevő és az eladó, találkozása a fő szempont, addig a kiállításon a fő cél a bemutatás és nem annyira a mennyiségen, mint a minőségen, az újon van a hangsúly, a megvásárolhatás. lehetősége mellékkörülmény. Az eredmény tekintetében is mutatkozik különbség. Az előbbin a tetszés különböző fokát elnyerő áru gyümölcsét kereskedelmi haszon alakjában azonnal meghozhatja, az utóbbin a bíráló bizottság nem mint vevő jelentkezik. A kiállítási zsűri feltétele, hogy a megfelelő szakmában — amelyben művességi, művészeti és nemegyszer tudományos szempontból kell bírálatot gyakorolnia — ítéletképes és pártatlan legyen. Felelőssége nagy, mert a kiállítók kötelesek magukat ítéletének alávetni. Ez az elismerés csak később és más útou hozhatja meg hasznát.

3 1 McKearin : American Glass, New York 1941. Gloag : English Furniture, London 1944. Honey : Wedgwood Ware, London 1948. Bemrose : Nineteenth Century English Pottery and Porcelain, London 1952, Elville : English and Irish Cut Glass, 1750-1950. London 1953. Pazaurek : Gläser der Empire- und Biedermeyerzeit Leipzig 1923. 2 Ótestamentum Eszter Könyve. 4. vers. 3 A kapitalista verseny kiéleződésével a díjazás nem egyszer jelentőssé lett. Az 1867. éví párizsi világkiállításon a zsűri által csak ezüstéremre javasolt gépgyárost ez az ítélet tönkrejuttatta. Reuleux : Die Anfänge des Ausstellungswcsen. Leipzig 1900.